Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)
I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények
A szlovákiai magyarok betelepítése Az országhatáron belülről történő telepítések 1946 őszi leállításának céiját minden kétséget kizáróan a szlovákiai magyarok áttelepítéséhez szükséges telephelyek biztosítása képezte. Erre az időre ugyanis már nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyarország és Csehszlovákia között megkötendő lakosságcsere-egyezmény végrehajtására nem lesz elegendő a Csehszlovákiába áttelepülő cseh és szlovák nemzetiségű magyar állampolgárok ingatlana. A gyakorlati végrehajtás előkészítésére a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság (MÁK) 1946. szeptemberében intézkedett Pécsett, a megyei tisztiértekezleten, ahol szóbeli utasítást adott az elhelyezési lehetőségek felderítésére. Az alispán október 3-án járásonkénti, azon belül községenkénti részleteséggel közölte a kívánt adatokat. A lehetőségek nem voltak kecsegtetők. A megyében 624 házat és 6 273 kat.h.-at találtak e célra felhasználhatónak. A további elhelyezési lehetőséget a telepesfelülvizsgálat eredményétől és a német lakosság kitelepítésétől tették függővé. 5 A már ekkor megvolt és közölt lehetőségek is meglehetősen mostohák voltak. Sok helyen cselédként, földbérlőként fogadták volna az érkezőket. Néhány helyen iparűzési lehetőséget kínáltak. A legnagyobb gondot a lakóházak hiánya jelentette, bár föld sem állt megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre. Hasonló gondok jelentkeztek Tolna megyében is. Kevés volt a telepítésre alkalmas föld (6 118 kat.h.) r de még kevesebb a lakóház és gazdasági épület. További lakóházakat, mintegy 240-et, a német lakosságra történő rátelepítéssel és cselédlakásban, illetve gazdasági épületek nélkül tudtak biztosítani. 76 A beérkezett adatok alapján a MÁK összefoglalta az egyezmény végrehajtásához szükséges lehetőségeket. 77 Most már bizonyítottá is vált, hogy a Csehszlovákiába áttelepülő magyarországi szlovákok ingatlanai a telepítési szükségletnek csak igen kis hányadát fedezik, azért a kormánybizottság azonosult azzal a gondolattal, hogy a magyar államnak számításba kell vennie a kitelepítendő németek ingatlanait is. Ezek számbavétele még mindig nem volt kielégítő. A kitelepülőként számbavett németek létszáma és birtokainak nagysága még mindig nem állt arányban a kitelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok számával és birtokigényével. Az áttelepítendő szlovákiai magyarok létszámát és birtokigényeit illetően kétféle elképzelés alakult ki. A végül megvalósult mérsékeltebb 120 000 személyt, 30 000 családot,
