Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Baumhalk Ignác

Apám azelőtt már kútásó volt, abból mindig talpraállt. Amikor én sorbaálltam, akkor senki nem mondott semmit védelmemre. Egészen biztos, hogy összebeszéltek. „Az apja a Wermachtnál, a bátyja az SS-eknél, bűnös! Jobbra!" Azt nem is láttam, hogy valaki balra állt volna. A tiznehatodik évemben voltam akkor. Kik csinálták az osztályzást? A falubeliek. Mit mondtak, kit képviselnek? Ezek semmit nem modtak. Hát ezek voltak akkor az „atyistenek". Nem is kérdezte őket senki. A jegyző is ott volt? Én nem hiszem, hogy ezek (a közigazgatás emberei) ott voltak! Lehet, hogy talán bent voltak a szobában, de kint csak ezek voltak, ezek a ... Abban az időben azt mondtuk, hogy a csángók. Onnan elmentünk Sásdra. Volt nálunk egy púpos, a Baumann, olyan kis ember volt, őt meg agyonütötték, útközben, amig Sásdra értünk. Ki kisérte magukat? Hát ezek az emberek. Volt fegyverük? Nem, de kapa, vella volt náluk. Mi egy páran voltnk, hát mit csináljunk. Ha mondták volna, hogy menjünk Sásdra, úgyis elmentünk volna! Sásdon az állomásra mentünk. Amikor odaértünk, ott már sokan voltak, a többi faluból is összeszedték a népet. Volt egy magyar katona (tiszt), nagyon sok kitüntetése volt. Egy lába volt. Kijött, odaállt az ajtóhoz és beszélt: „Tudjátok-e, hogy mi a munkátok stb.? Kinek van sérve?" Előre ment egy öreg bácsi. „Mekkora sérve van? " Akarta neki mutatni. „Hát ez is sérv? Ha ekkora van, csak akkor jöjjön ide!" Akkorát odavágott ennek az öreg embernek, hogy... Abban az időben mi ott hátul álltunk és csak nevettünk. Akkor elvittek vagonokban, egészen Pestig. A Nyugati Pályaudvarra. Közben már jött ennek a Springer Jóskának az anyja és hozott fűrészt, meg mindent, hogyha Oroszországba akarnának vinni bennünket, útközben ki tudjunk törni. Bicskére mentünk, a vasútra dolgozni. Csak egy vonal volt kész, mi a másikat csináltuk. Ez egészen júniusig tartott, mert csak az aratásra jöttünk haza. Amikor hazaértünk, a baranyajeniőek már be voltak csomagolva és a vonatban voltak. Amikor hazamantem, másnap mindjárt mentem a bányába Komlóra. Reggel 3 órakor keltem, 4 órakor indult a vonat. Jött a Hermész Gyurka bácsi is. Ő is ki lett telepítve, de Pirnán lemaradt. Ő is el akart menni hazulról, így