Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Thurn János

Otvcn teherautóval jöttek. Házrul házra mentek. Ki volt írva, hogy ki hol van, ki hol lakik. A feleségem, meg az apósom előbb lett kidobva, mert nekik német nemzetiségük volt. Az apósom már Gerden lakott, őt nem kereste senki. Mi tudtuk azt, hogy 1947. szeptember 25-e körül jönni fognak, ezért a feleségem meg az édesanyám elmentek hozzájuk. Én meg apám egyedül voltunk otthon. Ha jönnek, mi ketten könnyebben szabadulunk, mintha az egész családnak kellene. A lány is már Gerdén volt, meg mindenki. Este jöttek olyan fél tíz, tíz óra tájban. Amikor már nálunk is kopogtak, akkor azt mondtam apámnak: „Fater én nem megyek Németországba! Maga elmehet velük, de Németországba nem megyek, mert ott éhen kell pusztulni!" „Ha akar eljöhet velem Gerdére, mi is keresünk valahol menedéket. Valahol megélünk!" így is volt. Elmentünk Gerdére. Abban az éjjelben, gyalog Hoszszúhetényig, ott vonatra ültünk és elmentünk Gerdéig. Megmondtuk, hogy a birtok, a jószág, minden elvan (veszítve). Minden ott maradt. Ruha, lucernamag, búza, kukorica, minden. Mi meg elmentünk. Néhány nap múlva próbáltam visszamanni, megnézni, hogy mi újság. A nővéremet nem bántották, mert hadiözvegy volt, a férje az orosz fronton halt meg. A szüleim akkor odamentek a nővéremhez, mi meg az apósomhoz. Azt mondták, hogy ne merjek mutatkozni, mert ha mutatkozom, akkor jönnek a rendőrök és elvisznek. Nem nagyon mertem mutatkozni. De mégis lefigyeltem, hogy a szomszédok hogyan lopják a dolgainkat, a mi házunkban nem volt midjárt telepes. A szomszédjaink este vitték a cuccainkat. Ezt én végignéztem. Elmentem Gerdére és ott éltünk. Három évig éltem apósommal együtt, mert láttam, hogy itt baj van. Nekünk sokféle dolgunk volt. Volt pénzünk, jószágunk és amikor eladtuk, mert éreztük, hogy probléma van, ez a pénz mindig nálam volt. Apósomnak már nem volt semmi, mert ő azért hogy mentesítsék, mindent elkövetett és mindenütt fizetett. Neki kimerült a pénztárcája, nekünk még volt. Ebből éltünk égy-két évig, és amit dolgoztunk Gerdén. egy paraszt családnál... Ott kaptak szállást is? Igen, egy szobában voltunk, képzelje el, nyolcan. A konyhát azt használhattuk. Ez három évig így ment. A kiadást, az öreg rafinált volt, mivel nekünk volt pénzünk, azt velünk fizettette. Két-három év alatt volt jövedelem is, mert eladtunk terményeket, dolgoztunk is, meg minden. A jövedelem az öregé, kiadás a miénk volt. Meguntuk és külön mentünk. Elmentünk egy másik családhoz és ott dolgoztunk 1950-től 1953-ig. 1953-ban meghalt édesanyám, akkor visszamentünk Fékedre. A három