Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Kohlmann Ferenc

tunk ebbe belelátni, nem tudtunk semmit az ég világon! Nem tudom talán a pártbizottság, vagy a kommunista párt, vagy kinek a... Számított, hogy milyen érzelmű volt az akit elvittek? Részben a vagyon számított! Inkább az, hogy szóval... A Fölvidékiek talán utoljára jöttek erre a vidékre. A másik megyékbe talán már előbb. Hallatszott, hogy gazdasági háttér kell nekik. Jobb gazdasági épület. Azt nem mondanám, hogy jószágot is kívántak, mert jószágot hoztak magukkal. A szükséges gépek és jószágok megvoltak nekik. A magyar érzelműeknek voltak a legjobb épületeik, meg a legjobb gazdaságai és ezeket szórták ki mind. Egytől-egyig. Itt nem maradt senki az ég világon a sajátjában. Kik voltak a volksbund tagok? Pontosan olyan németek voltak, mint a többiek! Volt közöttük a leggazdagabból, meg a legszegényebből is. Itt a legtöbb földdel rendelkezőnek csak 30-35 holdja volt. Azok maradtak talán bennt a házukban, ahol a gazdaság meg a ház a gyerek nevére volt átírva. Azért maradtak bennt a saját házukban. Mi is megpróbáltuk ezt, de már későn. A feleségemnek magyar anyanyelve volt, talán meg lehetett volna menteni a házat. Dehát ő is német! Német, de a népszámláláskor nem az számított, hogy ki a német, ki a magyar, ki a horvát. Beadta az asszony, hogy magyar anyanyelvű, meg magyar nemzetiségű! Ha annak idején Siklóson beadom és apám is, hogy magyar anyanyelvű, akkor kész! Ha beírják az igazolványba, hogy magyar anyanyelvű, akkor nincs probléma. Azért olykor hazudni is szabad, nem? Ez lett volna annak idején az embernek a haszna. A kitelepítés után hogyan zajlott az életük? A pincelakásban húzódtunk meg és gazdálkodtunk az öt hold földön. Béreltünk még tíz holdat. A megélhetéshez kevés volt. Akkor már három gyerekünk volt. Ott húztuk ki öt évig, majd a faluban béreltünk egy lakást, egy négyszoba-konyhás lakást, a Deák Rókus-féle házban. Ők elmenekültek. Üres volt a lakás, akkor azt a tanács odaadta nekünk. Gyarapodtunk.Őszintén megmondom, jó kis gazdaságunk volt. Tenyészállatokkal foglalkoztunk. Voltak tenyészbikáink. Édesapám vak volt, az etetést, meg ezeket a dolgokat a kifinomult érzékszerveivel el tudta végezni, én meg kint a mezőn dolgoztam többnyire, etetni, szalmát hozni. Mindenáron be akartak vinni a tsz-be, nagy szervezés volt a lsz-el kapcsolatosan. Az első hullámban a betelepültek mentek be, akik a mezőgazdasággal nem tudtak foglalkozni. Akkor volt az a „virágzó" mezőgazdaság. Ha az ember kiment a szőlőhegyre, akkor egészen Pécsig tiszta sárga volt a mező. Tudja mi az a sárga? A vadrepce! Az első tsz 1949-ben alakult meg. A visszamaradt, visszajött svábság a telepesnél kapott egy-