Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Frei István

dasdra. Sőt Ófaluban is volt hét, vagy nyolc család Felvidékről. A felesége: a kukorica szárat hozták a kocsin. Kukorica szárat, fát, meg ilyesfélét. A Felvidékieknek sem volt nagyon. Volt aki tehénnel, vagy lóval, ilyesmivel jött és itt még kapott jószágot hozzá. Hogyan folyt le a kitelepítés? A kitelepítés 1946-ban történt. Aratás előtt még, azt hiszem. Látta a falu, hogy hogyan történik? Jöttek a csángó magyarok, ők már itt voltak Hidason, Aparhanton, ezekben a parasztfalvakban. Nádasd az hegyes dombos vidék, itt nem nagyon volt földművelési lehetőség azoknak, akik hozzá voltak szokva, hogy a rendes talajt műveljék, ne a hegyeket. Onnan jöttek aztán, mert ezek a csángók már ki voltak telepítve Bácskába, ugye és akkor onnan jöttek kocsikkal meg lovakkal. Kocsival jöttek legtöbbnyire. A felvidékiek viszont gyalog jöttek be az állomásról és aztán innen kaptak kocsikat. A németek kitelepítése hogyan történt? Látták-e? Hát persze! Azt szeretném tudni, hogy mit éreztek akkor maguk és a kitelepítettek] Itt voltak olyanok, akiket sajnált az ember. Volt olyan is, akit csúfolt, hogy mi nem leszünk kitelepítve. Azt mondták, hogy a te örömöd, hogy nekem el kell menni. Ilyen is volt. Szomorú volt. Minden ládákba volt csomagolva. Mentek házról házra, hogy kitelepítés. Volt itt egy nemzetrőség, ezek irányították a dolgokat. A feleség: Nagyon szomorú volt, amikor a kocsin ültek és... ugye itt kellett hagyni mindent és elmenni. Sírva is mentek el sokan. Sokan, majdnem mindenki. Ötven kilós csomagokkal mehettek! Akik családostól mentek, azok vittek a ládába egy kis ennivalót, egy kis takarót, meg... Szomorú volt ez az biztos. A kocsmánál voltunk (bérlők) amikor a telepesek Debrecenből vagy honnan jöttek. A huszárék a... A feleség: Ezek olyan szegények voltak, hogyha mi nem adtunk volna nekik, éhen haltak volna. Úgy jöttek könyörögni, hogy nincs kenyér. Mert már megették ami volt. A Pista bácsi nagyon jó volt mindenkivel és kisegített mindenkit. Amikor ezek be lettek telepítve, volt két disznó. Egyet levágtak 80 kilós súllyal, a másikat tovább hizlalták. Az volt 120 kilós. András napkor levágták. Jött a rokonság disznótoros vacsorára. Aztán jött a Huszár András bácsi. Mondom: András bácsi, mert jött pálinkáért a kocsmába, hogy sikerült a disznótor? Azt mondja, egész jól sikerült! Azt hittem, hogy megesznek mindent, de egy sonkát hagytak még! (Nevetnek) A feleség: Igen, ilyen egy társaság volt ez. Mert amíg