Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Rakosi Lajos

Rákosi LajOS (Berzéte, 1905) Gyáros és földbirtokos Szlovákiában „Háborús bűnösként" telepítették át Nagyárpádra, Pécs mellé. Felv.: 1981. jan. 9. és 16. Az áttelepülés előtt a szlovákok mindenkit, aki valamit számított, lefogtak. Engem leültettek két évre. A fő bűnöm az volt, hogy azt énekeltem amikor mulattam, hogy „süvegelje meg a magyart úgy a német mint az oláh, mind a tót". Erre kaptam két évet. Egy év börtönt és egy év munkatábort. Ez azért volt, mert behoztak egy törvényt, hogy akit elítélnek két évre, annak minden megokolás nélkül el lehet kobozni a vagyonát. Rimaszombaton leültem egy évet rendesen a börtönben, de ott is szerencsém volt annyiból, hogy a főügyésznek az édesapja Magyarországon főszolgabíró volt. Nekem nem két évet kellett volna kapnom, hanem Lipótvárra kellett volna küldeni a fegyházba, vagy Jilavárra. Ronda hely volt állítólag. Odavett az irodába, mert értek az írógéphez. Azt mondta találjam ki, hogy mihez értek. Mondtam, hogy az írógéphez, (nevet). Ott hagyott és onnan mentünk át, ott csak urak voltak, bennünket rendesen kezeltek, az ajtókat nem zárták be, szabad volt kosztot, mindent behozatni, a Forgács grófok kastélyába. Munkatábor volt ott. Az erdőbe jártunk és favágók voltunk. Ott voltam fél évig majd felmentettek és hazaküldtek. Áttelepítésre voltam kijelölve, így megszűnt a büntetés. Egy öl fát kellett vágni naponta. A szalánci kocsmáros a volt inasunk volt, az mindennel ellátott. Főurian éreztem magam. Jobban éreztem magam mint az Andrássy úton. Amikor áttelepítettek, akkor áttettek a határon, mint egy gyilkost. Majdnem mind csak urak jöttek át. Olyan furcsán néztek ránk, mintha gyilkosok lennénk. Magam sem tudom, hogy miért. Fölpakoltak és behoztak az Andrássy útra. Ott rettenetesen büdös volt. Beraktak egy nagy helységbe, tizen voltunk, hajói emlékszem. Mondták, hogy az ajtót nem csukják be. Jött egy hadnagy. Azt mondta, nem csukja be az ajtót, mert nem hiszi, hogy sokáig maradunk itt. Emeletes ágyak voltak. Egyik ember felkiáltott: „Nini poloska!" Egyébként jól aludtunk. Kivettük a csomagokból az italt, ittunk egyet. Reggel aztán kihallgattak. Kérdeztük, hogy miért vagyunk itt. „Azért vannak itt az urak —mondta az őrmester - hogy megvizsgáljuk a priuszukat." Egyikünknek sem volt priusza Budapesten, nem voltunk mi betörők. Ez egy nagyon „kedves" fogadtatás volt Magyarországon. Harmadnapra jöttek és elvittek a toloncházba, ott várták a felvidéki íté-