Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - Az előzmények

a hősi halottak, a deportált zsidó, magyar és német származású polgári lakosság még vissza nem tért része adja. A népesség száma és változása Délkelet-Dunántúlon 1941-1945

+ Megye 1941 1945 Változás 1941 és 1945 között számban %-ban Baranya (Pécs nélkül) 235 365 209 361 -26 004 -11,0 Somogy 391 289 337 971 -53 318 -13,6 Tolna 273 853 241 904 -31 949 -11,7 + Az 1945-ös ország- és megyehatárokon belül, a megyék adatai alapján. A hatóságok által történt minősítés, és nem a lakosság bevallása alapján készített nemzetiségi összeírásokból szembetűnik a német nemzetiségű lakosság nagyarányú fogyása. A legnagyobb mérvű Tolnában (55,2 %-os), de Baranyában is igen jelentős (43,8 %-os). Somogyban nem számottevő a csökkenésük. Az 1945-ben készített összeírások eredményei itt megközelítik az 1941. évi népszámlálásnak a német anyanyelvűekre vonatkozó adatait. A magyarok csökkenése közel sem olyan mérvű, mint a németeké. Ebben persze némileg közrejátszhat az is, hogy az összeírok, félve az összeírás igazi céljától, a német nemzetiségűek előre még nem látható felelősségre vonásától, közülük többeket minden bizonnyal a magyarok közé vettek fel. A délszlávok létszáma ekkor sem jelentős, de az 1941. évinek, minden bizonnyal a politikai változások hatására, többszöröse.