Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

mondta, hogy ezeket az állatokat törzskönyvezni kellene. Vezessük elő. Ha jól emlékszem az Atkári Józsi bácsi udvarára kellett vezetni, ott nézte és értékelte a bizottság, hogy ezt lehet törzskönyvezni, azt meg nem. Mondtam neki, hogy nincs értelme, mert ezek az állatok olyan rosszul néznek ki, soványak, rosszul tápláltak. Nincs tej, minek! Csak hozza el, csak vezesse el őket. Amikor odavezettem - tényleg az egyik jó állású volt, fajtajellege is megfelelt a követelményeknek, de a másikat, amikor mérte az adatait, szinte nevetséges volt, hogy tessék-lássék módra odatette a mércét!Nagyon rosszul eset nekem, hiszen tudhatták azt, hogy ennek nem én vagyok az oka, hogy ez az állat ilyen állapotban van. Elég sovány volt, nem úgy nézett ki mint egy tenyészállat. Nagyon nehezek voltak ezek a napok és évek. Folytatódott is ez a következő években is. Kénytelenek voltunk a földnek egy részét leadni. Meg volt művelve, be volt vetve, elő volt készítve a következő évre, tehát az őszi hónapokban történt ez. Elmentünk az állami gazdasághoz és nagy szabódásra levett a vállunkról kb. tíz hold földet. Az apám a nagyobbik, én a kisebbik részét adtam. Minden fillér nélkül. Megmondták, hogy ők semmiféle térítést nem adnak. Nem is kértünk. Örültünk neki, hogy leveszik a vállunkról, mert már nem bírtuk a terhet. Gazdaságunk így megfogyatkozott, már csak mintegy tíz hold maradt. Ezeken, ha jól emlékszem 1953-ig gazdálkodtunk, amikor a Nagy Imre kormány lépett fel és jött egy rendelet, hogy aki akar bentmarad a tsz-be, aki akar kilép. Aki akarja visszakérheti a földet. Akkor visszakértük mi is három vagy négy hold földet, hogy tudjunk takarmányt előállítani az állatoknak. Akkor egy kis könnyebbség volt, de még mindig fennt állt a beszolgáltatás, tehát nehéz napok voltak még ezek is. Egészen pontosan ezekre visszaemlékezni nagyon nehéz, azt sajnálom csak, hogy minden este azt a két percet nem szántam rá, hogy a napi eseményt feljegyezzem. Legalább a lényeges dolgokat belőle, mert most sokkal könnyebb helyzetben volnék, hogy ezeket elmeséljem. Azért megközelítőleg így van, ahogy emlékezetből is ki tudok rá térni és el tudom mondani. A következő években jött aztán, hogy minket is szerettek volna, ha belépünk a tsz-be. Itt nagyon nehezen ment a dolog, nem akart a nép, sehogysem akart és akkor végül mégis egy olyan típust választott - úgy nevezték, hogy egyes típusú termelő szövetkezeti csoport. Együtt kellett szántanunk, vetnünk, sorkapázás stb., amilyen munka van, de mindenki a terményt saját magához szállítsa haza. A cséplés is már úgy volt, hogy ami nekünk jutott belőle, azt haza hoztuk és itt lett elcsépelve. A kuko-