Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

Azonkívül próbálkoztak ők, mert úgy láttuk hogy zöldséggel itt a lakosság nem foglalkozik, próbálták a káposztát meghonosítani. Nagyban azelőtt biztosan nem foglalkozott itt vele senki. Nem is volt rá szükségük, más ágazattal foglalkoztak. A burgonya ismert volt itt is, csak más módón, mint ahogyan ezek csinálták. Előcsíráztatták, így próbálták a korai burgonyát termeszteni, ahogy odahaza is csinálták korábban. A kukorica, a gabona termesztése nem volt új, mert odahaza ugyancsak volt, ugyanúgy mint itt. Látták, hogy a vetésforgó itt hogyan megy. Egészen más volt itt a lehetőség a gazdálkodásra. Először is a föld nem volt mélyfekvésű.Vizenyős területek tehát nem voltak. Nem volt folyó, ami kettészelte volna a határokat, ami szintén nagy akadály volt nálunk, odahaza. Amikor nagy áradások voltak, nehéz volt a közlekedés. Híd nem lévén a folyón, komp bonyolította le az oda és vissza szállítást. Itt ebből a szempontból könnyebb volt. Még egy lényeges dolog, hogy a tagosítás nálunk már elég régen történt, így elaprózódtak, különösen a kisebb gazdáknak a parcellái. A család maguk közöt megosztotta, mivel nem egyforma volt az egész határ. Különböző osztályú földek voltak. Nem lehetett az, hogy te megkapod ezt a darabot, a másik családtag a másikat, mert nem egyenlő értékű volt a föld. Tehát minden egyes parcellát fölosztottak egymás között. Emiatt már a negyvenes években szó is volt a tagosításról. Ki is szállt a hatóság emiatt. Közben a háború megakadályozta és elmaradt. Itt az egész már formában volt. Nagy táblák voltak, hogy úgy mondjam. Élhetek evvel a szóval is nyugodtan, mert volt akinek 20 hold is egy tagban feküdt, vagy hét-nyolc, tizenöt stb. Vagy hát kinek hány fertály - ugy mondták - de nem tudom pontosan meghatározni, hogy egy fertály az hány hold volt, de emlékszem, hogy így emlegették annak idején. Ők azt a bizonyos parcellát három felé osztották, az egyikben volt esetleg lucerna, vagy szálastakarmány, a másikban búza, a harmadikban kukorica és ahogy megkívánta, fordították a sorrendet. Nagyon szépen csinálták az itteniek. Ezt látva a mieink is, akinek lehetősége volt hozzá, megpróbálta folytatni. A bólyi állatállomány mindig istálózott volt. Nem járatták legelőre az állatokat. Nálunk egészen más volt a helyzet. Ott inkább a rideg tartás volt divatban, mert nagy legelőnk volt. A fejőstehenek is kijártak május 1-től amíg a nagyon hidegek nem jöttek. Ha a legelő fogyott, akkor természetesen ott is pótolták zöldtakarmánnyal. Mindenesetre ez nagyon messze állt attól az állattartástól, amit itt Bolyban folyt annak idején. Úgy tudom másoktól, hogy nagyon szép állományuk volt, tenyész-