Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Csongrádi Jánosné

hogy kiteljen a hónap, hogy begyüjjenek a pénzért. Abból éltek szegények mert nem volt más munka annak idején Szeged környékén. Csak nyári munkák voltak. Iskolából is sokszor kivettek, hogy elmenjek szolgálni Szegedre. Mert hát kellettek ezek a pesztra-lánykák, meg az aszszonyokkal eljártak a piacokra kosarat vinni, meg minden.De én olyan helyen voltam, hogy azért minden vasárnap haza engedtek. Dorozsmára. Nagyon jó helyem volt, mert hát nagyon szerény kislányka is voltam annak idején mindig, és hát három évben mindig visszamentem téglaverés után hozzájuk. Annyira hívtak, hogy csak menjek, menjek. Kaptam azt a kis pénzt, ugye. Édesanyáméknak jó volt a segítség, mert náluk télen nem volt munka. Édesapám is amíg élt szegény, el tudott menni kubikolni. Télen a téglához összevették a földet a gyárak. Akkor abban keresett egy kis pénzt, de olyan keveset fizettek annak idején, hogy abból nehezen éltek szegények. S azért mindig bejöttek az én kis fizetésemért. Elkérték, hogy abból is ők támogassák magukat. A gyerek kis pénze is kellett nekik a kosztolásra annak idején. Náluk az volt még a baj, hogy nekük saját házuk nem is volt, és sokszor az a kis pénz amit én kerestem, a lakásra kellett. Azért hogy lakjanak, albérletet fizettek. Mert nekünk nem volt se házunk, semmink se annak idején. És még ezért is a gyerekeknek kellett sokat dolgozni, hogy legyen télen. A házba csak maguk laktak? Parasztházakban laktunk, de a gazda ott lakott és adott egy kis szobát, amibe mi behúzódtunk és ezért fizettünk nekik pénzt. Nagyon szomorú helyzetünk volt nekünk az Alföldön. Az édesapám elhalt, ahogy hazaért (a fogságból), édesanyám akkor már elszegődött jobb módú tanyai parasztokhoz, ahol tehenet kellett fejni neki, meg mindenféle munkát el kellett neki végezni. Engem - akkor még iskolába jártam - odaadott mindig egy öreg asszonynak és ezt meg ő fizette, hogy engem tartott az az öreg asszony. Az is szegény mindig csak leste, hogy vigye édesanyám a pénzt neki, mert hát ő is szegény volt. Magányos volt és elvállalt engem, hogy járjak az iskolába. Ez volt a gyerekkorunk, ilyen nehéz volt. Mi történt az iskola után? Akkor megint elkerültünk téglát verni. Már hasznunkat vették, mert nagyobbak voltunk. Édesanyám verte a téglát én meg forgattam hogy száradjon és délután, amikor megszikkadt a tégla, akkor volt egy olyan nagy szín a tégla-platz mellett és azokat egyenként hordtam be a szín alá, hogy ne ázzon meg. Ha megszáradt és utána megázott, akkor elomlott. Azért kellett aznap berakni a szín alá. Sokat kelett gyerek korunkban is dolgozni, mert ebből éltek szüleink,