Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

Népképviseleti választásokon Baranyában A szervezési feladatok ellátása a megyékre hárult, így Batthyány személyes teendői nagyon megszaporodtak. De munkája közben személyét érintő támadásokkal is kellett foglalkoznia. Táncsics ugyanis megvádolta, hogy Batthyány a siklósi választókerületben ellenfele volt. Tagadhatatlan, a megyét meglepte, hogy Táncsics jelölésére a Siklós melletti Sándor-hídjánál és Csepelyen (Drávacsepely) május 28-án népgyűlést tartottak, és ezeken egy-egy küldöttséget választottak, hogy Táncsicsot jelöltnek kérjék fel. A választási törvény azonban a jelölésnek ezt a módját nem ismerte, ezért a történtek kiderítésére vizsgálatot rendeltek el. A vizsgálati anyagból kiderült, hogy Táncsics műveit a kerületben jól ismerték. A siklósi népgyűlés kezdeményezője, Tarnóczai Dániel nagyharsányi bíró, a csepelyié Láng Ferdinánd, Batthyány egyik uradalmi tisztje és Munkácsi Albert református lelkész vallomásukban a Munkások Újsága cikkeire és a Népkönyvre hivatkoztak. Egy szemtanú jelentéséből, aki a környéken nemzetőri szolgálatot teljesített, az is kiderült, hogy a szónokok nemcsak hivatkoztak Táncsicsra, hanem gondolatait érvként fel is használták: „Gróf Batthyány Kenteknek semmi más mint szomszédjuk. O közte, s Kentek között megszűnt minden viszony örökre." „Kenteknek éppen úgy szabad bort mérni falujokban, mint gróf Batthyánynak, ha azon faluban háza van." „Azt mondják, hogy az eltörlött Úrbér a volt földes uraknak meg téríttessék, miért? azért mert a Kentek nyakán századokig zsarnokoskodtak, húzták és fizették Kenteket. Ha ezeket fel számoljuk több száz milliókra rúg — ezzel már minden régen le van fizetve sokszorosan." A Csepelyen jelen lévő szemtanú, ugyancsak Batthyány alkalmazottja, Táncsics jelölését elfogadta, s mindezt meg is írta Batthyánynak.