Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

megszüntetését a nyilvánosság és a szabad sajtó által vélte elérhetőnek. A nyelvhasználat kérdésében nem értett egyet Batthyány Lajos javaslatával, aki a horvát nyelv Horvátország belügyeiben való hivatalos használatának elismerését indítványozta, de a konzervatív javaslatokkal sem. Elismerte Batthyány Lajos felvilágosult politikai elveit, de megvalósításukra a körülményeket alkalmatlanoknak találta. Az emberbarátság és a nagylelkűség szerinte gyakran nagyobb kárt okoz, mint amilyen hasznot hajt. Az előterjesztés szerinte inkább ezekre, mint politikai okokra támaszkodik. A javaslat ugyanis nem elégítette ki a horvátországi magyar pártot, az Illír pártot viszont feldühítette. Úgy gondolta, hogy e kérdést a horvát ügyek egészével együtt kellene tárgyalni. A honosítással foglalkozó javaslattal bővebben nem foglalkozott, Teleki Domokossal értett egyet abban, hogy az eddigi gyakorlaton változtatni kell. Más hatóságnak csak korlátozott jogot biztosítana e kérdésben, így a megyék birtok- és hivatalképességre való jogot nem adhatnának, ez egyedül az országgyűlést illetné meg. A felügyeleti jogot sem bízná a Helytartótanácsra. Egyetértett azzal, hogy az országgyűléseket évenként tartsák, mivel az ügyek folyamatos vitele, az ország haladása és a végrehajtó hatalom szüntelen ellenőrzése ezt megkívánta. A törvényhozás egyik alapvető kérdésével, a kötelező örökváltságot kimondó törvény előkészítésével csak az 1848. márciusi események után foglalkozott. Fellépésére ekkor volt a legnagyobb szükség, mert a mágnások nagy része leginkább ettől a törvénytől idegenkedett. A legnagyobb gondot a megváltási ár kérdésének nyitva hagyása, minden feltétel nélkül állami feladattá tétele jelentette, ugyanakkor a jobbágyfelszabadítást függetlenítette a kármentesítés rendezésétől. A részletes szabályozást a következő országgyű86