Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

ség és az elnyomás megszüntetésére vonatkozó nemzeti célokat megfelelően méltányolták. A kormány ellenséges tevékenységével is foglalkozott. Kifogásolta, hogy a hivatalt viselőket eltiltották a mozgalomtól, illetve az örökös tartományok lakóit a Magyarországra költözéstől. Az örökös tartományokba szállított nyersanyagokra vonatkozó vámot a kormány leszállította, a cenzúrát pedig megszigorította. Batthyány végül feltette a kérdést, hogy ez a Védegylet ellen szól-e, vagy az ország egészét érinti. Szerinte a kormány tevékenységét az országot ért sérelemként kell felfogni, majd visszatért az alapgondolathoz, hogy a kormány tartózkodó, illetve akadályozó tevékenysége nem közvetlenül tőle, hanem néhány szűk látókörű államférfitól származik. A siker reményét kifejező szavak után szigorúan óvott a hanyagságtól, a lankadástól, a fényűzéstől és az elpuhultságtól. Anglia példáját használta fel az ösztönzésre. Befejezésül az eddigi lelkes munka folytatására buzdított. A reményeket azonban nem sikerült valóra váltani. Az 1846. augusztus 20-án tartott közgyűlésen hasonló eredményekről már nem lehetett számot adni. A taglétszám és a vidéki osztályok száma ugyan gyarapodott, de az egyesület hanyatlani kezdett. Délben ugyan Batthyány a küldöttek egy részét az iparmű-kiállítás megtekintésére vezette, ahol „örömsugárzó szemekkel" tekintették meg a kiállított sokféle árut, ami a védegyleti tagoknak örömöt okozott. A megyeháza nagytermében délután 5 órakor nagy hatású beszédben nyitotta meg Batthyány a közgyűlést, a jelenlévő 200 vidéki osztály képviselői és a nagyszámú közönség előtt. A központi választmány beszámolója azonban már lehűtötte a kedélyeket. Kiderült ugyanis, hogy az igazgatóság csak akkor tudja működését folytatni, ha a tagok áldozatkészsége ezt lehetővé teszi. A közgyűlés második napján Kossuth váratlan lemondása fokozta a csalódást.