Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

szaporodtak, a vidéki szervezetek száma kilenc hónap alatt 120 fölé emelkedett — hangsúlyozta. Tanúja új gyárak alakulásának, régiek bővülésének. Tömegbázisát az aláíró­kénál jóval nagyobbnak tudta, hiszen sokakat hivatalból eltiltottak vagy megfélemlítettek, és csak titokban merték a mozgalmat támogatni. A cáfolatot sommásan foglalta ösz­sze, bizonyítva, hogy a kormány nem az iparfejlődéstől, hanem az egyesületben felbukkant politikai felfogásoktól félt. Beszédében Batthyány az országgyűlésre, illetőleg az alsótábla határozatára hivatkozott, mely a Védegyletet „a törvény pajzsa alá emelte", mint olyat, ami egyedüli utat jelent a kitűzött célok megvalósítására. Batthyány szerint a társadalmi átalakulás feltétele a gazdasági fejlődés, amiben a húzóerőt az iparfejlődés képezi. Az iparfejlődés viszont a magyar viszonyok között csak a Védegylet segítségével va­lósulhat meg, mert védővámokat az ország nem állíthat. A nemzeti szellem és a polgárok összefogása hozhatja meg az eredményt, melyre majd a kormány is büszke lesz. A kormány szerepéről óvatosan szólt. A parlamenti vitában megismert határozottságát az azonos érdekek hangoztatása váltotta fel. Nem csoda, hogy az egyesület politikai hatását, politikai jellegét igyekezett tompítani. Felismerte, hogy a mozgalom vízválasztó szerepet is betölt, és úgy vélte, hogy az ellene nyilatkozó tekintélyeknek csökkent az erejük. De­rűlátás töltötte el, a mozgalomban olyan erőt látott, amely­ből a nemzeti újjászületés táplálkozhat. A Védegyletet külföldről, elsősorban Németországból tá­madások érték. A védekezést, a felvilágosítást azonban aka­dályozta a cenzúra, amely a mozgalom kibontakozását min­denben gátolni igyekezett. Nem engedte sokszorosítani az aláírási ívet, az alapszabályt, megtiltotta a hirdetések kiadá­sát. Az ellentábor támadásai viszont nyilvánosságot kaptak a sajtóban. Batthyány a külföldi támadások ellen is sorom­póba lépett, és Lipcsében a Der ungarische Schutzverein című röpiratot jelentette meg 1845-ben Otto Wigand nyom-

Next

/
Thumbnails
Contents