Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)
A REFORMPOLITIKUS
tette, hogy az országgyűlésről szóló hírek most már Pozsony határán túlra is kiterjedtek. Szerinte nem gátolják a különféle naplók szerkesztését, a hírlapok a tanácskozásokról tudósítanak. Ezek ugyan még csak rövidítve jelennek meg, mégis elősegítik azt, hogy a lakosság az országgyűlés munkáját követni tudja. A cenzúra „bilincseit" azonban ő is tágítani kívánta. E tekintetben azonban elsősorban a „bölcs" kormány kezdeményezését várta, s ezt támogatni igyekezett. Szerinte, ha ezt az elvet a kormány elismeri, akkor majd megtörténik az alkotmányos jog helyreállítása, az eszmék szabad kicserélése. Kérte, hogy ne alkalmazzák a négy előző országgyűlésen követett módszert. Az országgyűlési sajtó kérdését ne akarják a sajtótörvénnyel együtt, a meghatározatlan jövőben tárgyalni, illetőleg elodázni, mert úgy járnak, mint Horatius parasztja, aki a patakon való átkeléssel annak kiapadásáig akart várni. A majdani sajtótörvény helyes megalkotása érdekében is szükségesnek látta, hogy az országgyűlés munkájáról a közvéleményt tájékoztassák, már csak azért is, hogy mire annak a vitája elérkezik, az „elméket" arra jó előre felkészítsék, „...nyissák meg a szellemi kívánatok kielégítésére ezen célszerű utat", és járuljanak hozzá az alsótábla tervezetéhez, melyet ő átalakított formájában támogat. A Batthyány említette tervezet mögött könnyű felfedezni Kossuth Országgyűlési Tudósítások című lapjának alapgondolatát, a rendszeres és hiteles tájékoztatás igényét. Bizonyára Kossuthra gondolt, de ezt bizonyítani nem lehet. Annyit viszont ismerünk, hogy személyes kapcsolatuk Pozsonyban 1843-ban, az országgyűlés idején alakult ki. A most vizsgált javaslat nem valósult meg. A feladatot viszont Kossuth a Pesti Hírlapban elvégezte. Tevékenységük, nézeteik közel álltak egymáshoz, pályájuk párhuzamosan haladt. Kossuthnak legfőbb támasza a mágnások körében a „két Batthyány", nekik pedig a legfontosabb partnerük Kossuth lett.