Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)
A REFORMPOLITIKUS
sa, kik az ingerültségnek egyedüli okai." Felsorolta azokat a törvényeket, melyeket a kormány megsértett, és kijelentette, hogy ragaszkodik hozzájuk. Pártolta a „barsi sérelem" felterjesztését az uralkodóhoz. Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy felkészülten lépett a politikai küzdőtérre. Határozott véleménye volt a vallásszabadságról. Következetesen védte az alkotmányban biztosított jogokat (például a közlés- és szólásszabadságot), s védelmezte a megyerendszert. Érdekes viszont megfigyelni, hogy nem szólt hozzá a gazdasági életet szabályozó törvénytervezetek (úrbéri törvények módosítása, váltótörvény, csődtörvény, kereskedők, gyárak, közkereseti társaságok stb.) vitáihoz. így fokozatosan építette ki azt a programot, amire a későbbiekben működése ráépült. Batthyány Kázmér szerepe az 1843- 1844-es országgyűlés felsőtábláján tovább erősödött. Vezető szerepe Batthyány Lajos mellett kortársai megítélése szerint is egyértelművé vált. Tevékenységének köre tágult, és figyelme egyre inkább kiterjedt a társadalmi és gazdasági reformok különböző területeire is. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása után rövidesen ismét napirendre került — a szólásszabadság részeként — az országgyűlési sajtó kérdése. Batthyány szerint ez az eszköz a törvényhozói tanácskozás éltető eleme, s a közmeggyőződést is csak ennek segítségével látta kialakíthatónak. Különösen hazai viszonyaink között tartotta fontosnak, ahol a követek utasításokhoz kötve működnek, és „küldőik" csak a hírlapok útján kaphatnak gyors és pontos információt arról, hogy őket valóban az utasításoknak megfelelően képviselik. A tájékoztatáshoz szükséges „.. .a legszabadabb mozgású országgyűlési hírlapok életbe léptetése..." A nyilvánosság igényét tágabban is értelmezte, „...sajtói nyilvánosság nélkül alkotmányos nemzeten nem lehet sem uralkodni, sem tőle haladást kívánni..." Elemezte a nyilvánosság fejlődésében bekövetkezett változásokat, megemlí-