Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A POLITIKUS PORTRÉJA

A „március — áprilisi törvények" valósították meg egy sor korábbi elképzelését: a közteherviselést, a független magyar minisztériumot, a népképviseletet, az ősiség eltörlését, a sajtószabadságot, a vallásszabadságot. Rendezte a városok jogállását, vagyis megteremtette a polgári átalakulás lehetőségét. Nem tisztázta ugyanakkor a Horvátországgal fennálló kapcsolatokat. A megyei közéletet kedvelhette, mert Baranya főispánjaként nagy energiával vett részt benne. Első teendői közé tartozott a népképviseleti választások lebonyolítása. Tevékenysége a szabadságharc előrehaladtával radikalizálódott. Kormánybiztosként nagy erővel látott hozzá a nemzetőrség megszervezéséhez, használhatóvá tételéhez, majd a honvédtoborzáshoz. Nemzetőri szolgálatot is teljesített, és címzetes nemzetőr ezredesi rangot ért el. Tevékenységéről folyamatosan tájékoztatta a kormányt, a minisztereket, az országgyűlést, majd az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Gondosan ügyelt a szolgálati útra, de ha szükség volt rá, önállóan is döntött. Amikor megérkeztek Kossuth felkérő levelei a külügyminiszteri tisztség betöltésére, habozás nélkül elfogadta az új megbízatást. Az új helyzetben kialakult kormányzási forma megfelelt felfogásának, mert a kormány az országgyűlésnek alárendelten működött. Kossuth és a miniszterek számadási kötelezettséggel tartoztak. A parlamentáris monarchia híveként Szemere köztársasági programját másokkal együtt nem helyeselte. A nemzetiségi kérdésben a liberálisok „automatizmus" szemléletét követte. A nemzetiségek fellépését sokáig lázadásnak, pártütésnek tekintette. A szabadságharc eseményei azonban ráébresztették a nemzetiségekkel való megegyezés szükségességére. A románokkal folytatott megbékélési tárgyalás egyik fontos résztvevője, a megegyezés szövegének megfogalmazója. A nemzetiségi törvényjavaslatot az országgyűlési vitában keményen védte, így részes a világ első nemzetiségi törvényének a létrehozásában, ami politikai