Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

ni. Az emigráció szétesése szükségszerű volt. Az emigrációk általános természetrajzának, a kiszolgáltatottságnak, az eltérő és sokféle érdeknek, politikai meggyőződésnek ez a következménye mindenütt a világon. Emigránsként Párizsban Párizsba kerek egy hónapos utazás után 1851. október elején érkezhettek meg. Itt az 1. kerületben lévő rue de Penthiévre 7. szám alatt béreltek lakást. Korábbi életvitelükhöz képest igen szerényen éltek. Egy inas szolgálta ki őket, s gyakran maga Batthyányné nyitott ajtót a látogatóknak. Jövedelmük is az asszony magyarországi kisebb birtokaiból és rokonságának támogatásából származott. Szemere nem is tudta megérteni, hogy Batthyány Kázmér miért nem mentett meg valamit óriási vagyonából. Elismeréssel állapította meg viszont, hogy az általa húszmillió frankra becsült veszteségét Batthyány zúgolódás nélkül viselte el, jóllehet az otthoni ötszázezer frank helyett itt csak tizenkét ezret költhetett évente. „Ha sem ember, sem isten nem segít rajta: ő nem fog koldulni, előbb egy pisztolygolyót kerget agyán keresztül." Előkelő kapcsolatai révén Batthyány mégis bekapcsolódhatott a társasági életbe, így megismerkedhetett a kör számos neves alakjával. Különösen jó kapcsolat alakult ki Louis Bonaparte, a későbbi III. Napóleon császár húgával, Matildé hercegasszonnyal. Megérkezésüket követően október végén jelentkezett náluk Szemere egy, a kapcsolatuk megszakadását mentegető levéllel. Úgy érezte, hogy Batthyány neheztel rá, és nem akar „szolgálatával" élni. A neheztelés oka kettejük későbbi kapcsolatából sem derül ki. Szemere feltételezésének bizonyára nem volt alapja. Később együttes fellépésre kívánta Batthyányt megnyerni. Egy bizottmányt kívánt alakítani, abból a célból, hogy az európai viszonyokat megvitassák és