Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

elfogadja-e Monti a megbízást, amely nemcsak Batthyány személyes kérése, hanem arról Kossuth is tud. Azt is megkérdezte, hogy a piemonti kormány kifogásolná-e, hogy az emigráció központja esetleg szard területen legyen. Szóba került egy összefoglaló történelmi mű kérdése is. Szerinte ez nem Kossuth feladata. Batthyány több ízben kérte Kossuthot arra, hogy mondjon köszönetet azoknak, akik a magyar ügyet rokonszenvvel kezelték. Levelének utóiratából kitűnik, hogy kapcsolatát Kossuthtal ekkor még nem szakította meg teljesen. Kossuth elküldte hozzá Monti neki címzett levelét. A piemonti kormány magatartásának megítélésében jelentkezik köztük nézetkülönbség. Batthyány szerint „...ő [Kossuth] annak részéről a béke fenntartására és az ország számára üdvös, korlátozott elgondolású, minden magasabb és messzebbre terjedő gondolatot nélkülöző reformok végrehajtására lát törekvést. Magam a kormány törekvését abban látom, hogy a béke idején megszilárduljon, körültekintő reformokkal mozdítsa elő az ország fejlődését a haderő létszámának a csökkentésével, de gondosan megőrizve annak gerincét, megtakarításokat érjen el, és békés úton arra készüljön fel, hogy fontos szerepet játszék a jövőben, és Olaszország sorsának döntő tényezője legyen mind erkölcsi befolyásával, mind pedig - ha szükséges - lényegesen nagyobb anyagi erővel mint amire a legutóbbi háborúban volt képes." Tisztában volt azzal, hogy ez nem a „forrófejűek" útja, de a közelmúlt tapasztalatai alapján ezt tartja járhatónak. Kossuth magatartását szerinte a köztársasági és a royalista párt közötti ingadozás magyarázza. Batthyány határozottan az utóbbinak a híve. Az állami és társadalmi berendezkedésre vonatkozó elveit 1851. január 25-én írt levelében fejtette ki. Szerinte az alkotmányos monarchiákban még mindig van erő. A „forradalmi államokban" az egyenetlenséget, a pusztító szenvedélyeket és az árulást jelölte meg a romlás okozójaként, „...a féktelenség és a szétesettség jellemzi minden megnyilvánulásu-