Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

thyányné isztambuli utazását egyre halasztotta. A brusszai angol konzul is ilyen értelemben tájékoztatta őket, az internálás azonban — szerinte — 1851 tavaszáig tart. A valóságot Schwarzenberg herceg, osztrák kormányfő írta meg 1850. november 5-én isztambuli megbízottjának: „...Az a bűn, amely Batthyányt terheli, a legsúlyosabbak közül való, egész érzülete teljesen züllött, és ami a személyét illeti, kettősen veszélyes, mert még mindig nem csekély anyagi eszközökkel rendelkezik. Ezek az okok bőven elegendők arra, hogy Batthyány visszatéréséről sem most, sem bármikor később szó ne lehessen... De különben is csak arra a bőszítő makacsságra kell gondolni, amellyel úgy ez az ember, mint a felesége — Mihanovics (osztrák főkonzul Isztambulban) kémjelentése szerint is - vonakodott kegyelemért könyörögni. Láthatjuk, hogy még a legelemibb kötelességének sem tett eleget, amely minden közönséges menekültnek is első dolga, hogy írásos kérvényt nyújtson be. Úgy látszik, most sem akar egyebet, csak hogy a kütahiai internálást felcserélje a konstantinápolyi tartózkodással. De épp a fontos motívumok alapján, amellyek miatt ragaszkodnunk kell a török kormánnyal szemben a magyar fölkelővezér szigorú megfigyeléséhez, semmiesetre sem járulhatunk hozzá Batthyány átköltözéséhez. Annál kevésbé, mert az internáltak és külföldi barátaik makacsul terjesztik a hírt, hogy »megfigyelésük egy évig tart és már végéhez közeledik«. Önnek okvetlenül meg kell figyelnie Konstantinápolyban Batthyánynét, amíg csak vissza nem tér Kütahiába." A levélből azonban nemcsak Batthyány sorsának kilátástalansága állapítható meg, hanem fényt derít arra is, hogy az internáltak között megosztottság keletkezett. Schwarzenberg értesült a Kossuth és Batthyány között létrejött ellentétről. Viszonyuk megromlására más forrásokban is találhatók adatok. Batthyány Montinak június 14-én írt levelében még halványan jelentkezik ez az ellentét : „.. .Tartózkodom különben attól, hogy neki [Kossuthnak] hatástalan tanácsokat adjak..." A Szemerének július 3-án írt levélből