Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

A külvilágtól való teljes elzártság, a külpolitikai helyzet irreális megítélése Montihoz írt egyik levelében válik nyilvánvalóvá. Bukaresti hírekre hivatkozva Poroszország és Ausztria küszöbönálló összeütközéséről írt. Azt hallotta, természetesen tévesen, hogy Poroszország szövetségre lépett Franciaországgal és Angliával, és már a csapatokat is összevonták. Sumenba november 21-én értek, ahol Kossuth és Batthyány a városban, a magyar és a lengyel katonák a lovassági laktanyában kaptak helyet. Batthyányék szállásadója Atanász hadzsi Sztojanov, a város egyik gazdag polgára lett. Hogy ellátásukat biztosítsa, Batthyány a várostól tíz kilométerre megvásárolt egy török birtokot, és ott a magyar kolónia növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Hasonló elgondolás vezette a többieket is. Önkormányzatot szerveztek, melynek vezetésére egy 12 tagból álló választmányt alakítottak. Elnöke Kossuth, alelnöke Batthyány lett. A török kormánytól havi ellátmányt kaptak, így helyzetük valamelyest normalizálódott. Az alacsonyabb rangú tisztek és a közlegények megélhetését ez azonban nem biztosította, ezért a magasabb rangúak december l-jén a bizottmányi ülésen lemondtak ellátmányuk egy részéről, Batthyány a teljes összegről, 3000 piaszterről. Ugyanezt tette még Vidinben a Beiram ünnepén kapott 25 000 piaszterrel is. A menekültek hangulata egyre romlott. Batthyány megállapítása szerint: „...Félő, hogy mindenki aki nem fázik holtra, a fásultság áldozatává lesz." Felismerte azt is, hogy sorsuk még mindig nem dőlt el egészen, sokan meg kívántak a menekültektől szabadulni. „...Magunk viszont el vagyunk szánva arra, hogy két kézzel ragaszkodunk Törökországhoz mindaddig, amíg az ügyünkben, ha leghalványabban is, de van valami remény." 1850 január elején már bizonyosak voltak abban, hogy internálták őket. A sorsukkal kapcsolatos hírek lassan érkeztek, s február elején még