Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

Menekülés — internálás — emigráció A megpróbáltatások útján Orsovától Kütahiáig Miután a kormány hatalmának visszaállítására több lehetőség már nem kínálkozott, Batthyány és Szemere is Törökországba távozott. Ó-Orsován, 1849. augusztus 22-én a határt őrző török parancsnok közvetítésével 13 kifogástalan állapotban lévő ágyút ajánlottak fel a szultánnak. Ezeket át is küldték, majd 24-én az utolsók között, egy 2200 főből álló csapattal együtt maguk is átlépték a határt. Batthyány feleségével, három-három lovásszal és inassal, három kocsival utazott. Néhány órás út után estefelé Turnu-Severinbe érkeztek, ahol a helybeli kormányzó barátságosan fogadta őket. Másnap hajnalban riasztották a menekülteket, és a Bemet üldöző orosz csapatok esetleges megjelenésére hivatkozva továbbutazásukat sürgették. Az egész vaklármának bizonyult. A tábor igen lassan és körülményesen haladt. Mozgásukat élelemhiány is nehezítette. A vezetők is többnyire sült kukoricát és dinnyét ettek. Vidin volt a következő állomásuk, ahol néhány napja már Kossuth is tartózkodott. Batthyány a kísérő török katonákat megvesztegette, így Szemerével együtt gyorsabban haladhattak. Kalafátnál csónakon keltek át a Dunán, és 26-án, a déli órákban csatlakoztak Kossuthhoz. Szemere, aki útlevelét időben érvényesíttette, Batthyánytól elvált és kalandos módon Párizsba utazott. Batthyányék a várban helyezkedtek el, a legénység sátrakban kapott szállást. A menekültek ügyét Kossuth, Batthyány és Perczel Mór képviselte. Memorandumot írtak a szultánnak és az isztam-