Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

ékszereket tartalmazó láda velük jutott el Aradra, majd Lúgosra. Kossuth a koronát illetően nem intézkedett. Szemere megkísérelte a korona elrejtését, de ez Lúgoson és Karánsebesen nem sikerült. A határhoz közeledve ezért augusztus 15-én titkát megosztotta Batthyányval. Ő azonban különösebb fontosságot nem tulajdonított a dolognak - írja Szemere -, hidegen felelte, „törd össze, vagy vesd a Dunába". A koronaékszereket tartalmazó vasládát augusztus 23-án Orsova mellett egy füzesben rejtette el Szemere és néhány bizalmasa. Batthyány Vidinbe történő elutazása előtt kereste fel Szemerét, és ekkor tudta meg tőle a rejtekhely titkát. Kossuth a korona felől csak Vidinben érdeklődött. Szerette volna kihozatni, ezért Batthyány is felvilágosította Kossuthot a korona hollétéről. A korona 1853-ban történt megtalálása után Szemere gyanúja Batthyányra terelődött. Azt hitte, hogy Batthyány az amnesztia megszerzése érdekében árulta el a korona rejtekhelyét az uralkodóháznak. Gyanúját erősítette, hogy tudomása szerint Batthyány 1853 júliusában Londonban felkereste testvérét, aki az amnesztiát sürgette. A koronát pedig ezt követően, szeptember 8-án találták meg. Növelte Szemere gyanakvását az a tény is, hogy Batthyány Kázmér nem tulajdonított fontosságot a koronázási ékszerek megtalálásának. A korona megtalálásának titka azonban csak 1919 után, a császári titkos levéltár megnyitásakor oldódott meg. Megállapították, hogy Wargha István, egykori kamarai tisztviselő, aki az 1848-as minisztériumban titkárként tevékenykedett, később császári spiclivé vált. Kempen császári rendőrminiszter utasítására 1853 tavaszán Londonba utazott, ahol Kossuth környezetéhez csatlakozott. Kossuthtól tudta meg, hogy a korona Magyarországon maradt. Pontosabb adatokat egy Szűcs nevű erdélyi gazdasági tisztviselő