Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

BEVEZETÉS

zsonyban telepedett le. Egyre inkább bekapcsolódott az ország közéletébe, s többnyire Pesten tartózkodott. Bécsben, 1838-ban ismerkedett meg Nagy Károllyal (1797. dec. 6.- 1868. márc. 2.), a Magyar Tudós Társaság rendes tagjával. Miután Nagy megnyerte bizalmát, előbb pénzügyi tanácsadója lett, majd gazdasági ügyeinek vitelével bízta meg. Nagy Károly jogász, közgazdász, matematikus, fizikus, csillagász volt, aki a társadalmi kérdéseket vizsgálva eljutott az utópista szocializmusig. A tudós a rábízott birtokok pénz- és gazdálkodási ügyeit rendbe hozta, Batthyányt pedig megtanította a magyar nyelvre, és elmélyítette társadalomtudományi ismereteit. Nagy Károly közvetítésével jött létre a Vörösmarty Mihályhoz fűződő, elmélyült baráti kapcsolat is. Politikailag egyre közelebb került Széchenyihez és Wesselényihez. Majd Kossuthtal is megbarátkozott. Széchenyivel gyakran került a későbbiekben ellentétbe, de ez nem befolyásolta barátságukat. E körülmények tették lehetővé, hogy Batthyány Kázmér a magyar közéletben jelentékeny és pozitív szerepet vállalt. A memoár- és a történelmi szakirodalom, ismert és csak újabban feltárt levéltári források alapján ezt az alig egy évtizedig tartó közéleti tevékenységet, valamint az emigrációban eltöltött időt tekintjük át. Külön fejezetben tárgyaljuk a reformkorban, a szabadságharc idején és az emigrációban betöltött szerepét. Batthyány Kázmér tevékenysége igen széles körű volt, s a gazdasági, a politikai, a kulturális élet szinte minden területére kiterjedt. Ezért az áttekinthetőség érdekében tevékenységét tartalma szerint szétbontottuk, és külön-külön tárgyaljuk. Elemzésünkben azonban szigorúan ragaszkodunk az időrendhez. Eletének személyes részleteivel csak annyiban foglalkozunk, amennyiben azoknak társadalmi jelentőségük is volt. Célkitűzésünk a közéleti pályafutás bemutatása.