Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

ajánlják fel a koronát! Szemere erre ilyen nyíltan nem volt hajlandó, de ígérte, hogy a levél szövegét megváltoztatja. E levéllel Poeltenberg tábornok indult augusztus 7-én a debreceni orosz főhadiszállásra. Ádándon találkozott Rüdiger tábornokkal, aki küldetéséről értesítette az orosz fővezért. Paszkevics azonban nem fogadta a magyar követet. Rüdiger válaszolt Görgeynek, és közölte a teljes elutasítást: „...az ő hadseregének hivatala egyedül harcolni, és hogyha ön alkudozni akar törvényes fejedelme iránt való alávetésről, az osztrák sereg főparancsnokához kell fordulnia..." A levél sorsa is jellemző. A magyar források szerint Szemere írta, az osztrák források Batthyány fogalmazványának tartják. A levélről Paszkevics tájékoztatta Haynaut. Miután a hozzá küldött levélben Paszkevics egyetlen sort sem talált, ami megbánást tanúsítana az osztrák császári ház iránt, azonnal utasította Rüdigert Poeltenberg tábornok visszaküldésére. Szemere és Batthyány augusztus 10-én érkezett vissza Aradra, ahol a minisztertanácson számoltak be küldetésük eredménytelenségéről. Elmondták azt is, hogy Görgey az alkudozást nem találta célravezetőnek. Kossuth felszólítására Görgey kifejtette nézeteit, s mondanivalója lényegében megegyezett azzal, amit a minisztereknek Gyapjún elmondott. Görgey azt javasolta itt is, hogy ne „képes beszédben", hanem világosan és közvetlenül ajánlják a koronát a cárnak. Javaslatát a minisztertanács jóváhagyta. Kossuth közreműködésével egy újabb levelet szerkesztettek, melyben a cárhoz békeajánlattal fordultak. Felajánlották a trónt valamelyik orosz hercegnek, megerősíteni kérték az 1848. áprilisi törvényeket, és kijelentették, hogy inkább a végsőkig harcolnak, mint hogy a Habsburg — Lotharingiai-háznak vessék alá a nemzetet. E levélben ismét hivatkoztak Szemere és Batthyány küldetésére. E levél elküldésére azonban nem került sor, mert időközben megérkezett Poeltenberg az elutasító válasszal, és Kossuth erre átadta a hatalmat.