Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

ta, hogy levelet eddig Batthyánytól nem kapott, a magyarországi híreket utolsónak tudta meg, és azok sem voltak megbízhatóak. Megbízatásáról így jelentéseiből következtethetünk. A Portával törvényes kapcsolatot Andrássy nem tudott kialakítani. Ezt nehezítette az angol és a francia támogatás hiánya és báró Splényi korábbi kétes szereplése. Tevékenységének a sikere a csatatérről érkezett hírektől függött. Ha sikerekről adnak számot, akkor mód van a török kormány erélyesebb fellépésében reménykedni. Szerinte a török hadsereg erősen oroszellenes, és csak az alkalmat várja a támadásra. A török kormány azonban csak akkor vállalja a harcot, ha az orosz kormánnyal szemben kompromittálódik. Andrássy szerint ezt kellene elérni. A fegyvervásárlást Andrássy magánúton biztosította, és a pénzügyi lebonyolítást is megszervezte. A török kormány rejtett rokonszenve jelentkezett az orosz és osztrák követek közös jegyzékének elbírálásában. Augusztus 2-án a jegyzéket átadók azt javasolták, hogy a török seregek az orosz-osztrák seregekkel egyesüljenek. Az okot erre Bem moldvai betörésében találták. Szerintük szükségessé vált Törökországnak Magyarország elleni hadüzenete. A török kormány az ügyet másként ítélte meg. Bem betörésében ellenséges lépést nem látott, szerinte nem hódító szándék vezette. A Svájcba küldött követ, gróf Draskovich Tivadar május végén Kossuthnak a Függetlenségi Nyilatkozatról szóló levelét és Batthyány megbízólevelét vitte magával. Miután ezeket a svájci kormánynak átadta, a svájci sajtó lelkes ünnepléssel fogadta. Sikerült Batthyánynak az amerikai kongresszus rokonszenvét is megnyerni. Az orosz intervenció elítélését kívánó felhívása élénk vitát, a magyarok iránti szimpátiát alakított ki a törvényhozók között. A követi megbízás azonban nem volt szerencsés. A gyen-