Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

A Szemere-kormány külügyminisztere Batthyányt Kossuth már 1848 őszén külügyi feladatok elvégzésére szánta. Egyesek már ekkor arról „értesültek", hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány keretei között e megbízatásnak eleget is tesz. Tudjuk, hogy erre távolléte miatt sem kerülhetett sor, de tény, mindenki e tárca vitathatatlan várományosának tekintette. Számításba vették Teleki Lászlót is, de ő Párizsban tartózkodott, és hazajövetelére nem lehetett gondolni. A békepárti törekvések ellensúlyozására, személyére a radikális Madarász-csoport is számított. Kormányalakítási terveikben (1849 márciusában) Madarász József visszaemlékezései szerint miniszteri tárcát szántak neki. Kormányalakítási tervüket azonban Kossuth — Madarász László népszerűtlensége miatt - elvetette. A valóságos kormányalakításra a trónfosztást követően érkezett el az idő. E tényről Kossuth értesítette Batthyányt. Az 1849. április 16-án kelt levelében felkérte a külügyi tárca elfogadására: „En tehát mint a nemzet kormányzó elnöke, ezennel felkérem Önt, és felkérem azon önzetlen meleg hazaszeretetére mellynek már egy éves szabadsági harczunk viszontagsággal teljes folyama alatt legszebb, legfényesebb példáit adni folyton és csüggedetlenül buzgólkodik, - hogy a külügyi tárczát elfogadni, ... Debreczenbe sietni, — s tárczájának átvételével hazafiúi babérjait újabbal tetézni szíveskedjék."