Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

ha ez Magyarország keretein belül alakult volna meg. Nem engedte az országot feldaraboltatni, a magyarságot és a többi nemzetiséget e Vajdaságban a szerbeknek alávetni. Határozott meggyőződése, hogy csak a közös jog, közös szabadság alapján, nyelvi és valláskülönbségre való tekintet nélkül lehet egy szabad országot létrehozni. A nemzetiségi hovatartozás szerinti területi szerveződést elfogadhatatlannak tartotta. Azonnali megbékélés esetén annyi engedményre hajlandó volt, hogy Horvátország katolikus, Szlavónia pedig óhitű tartomány legyen. Egy esetleges katonai győzelem esetén még ennyi engedményt sem tenne. Megegyezni tehát nem lehetett, mindkét fél a fegyveres megoldást választotta. Február végén derítették fel teljes biztonsággal az ellenség terveit. Utóbbi a Bánátból kiindulva, Szabadkát kívánta elfoglalni, három zászlóalj pedig Szeged közelébe érkezett. Szabadkát március 5-én rohamozták meg, de a honvédek felkészülten fogadták a támadókat. A magyar sereg az ellenséget megfutamította. Az osztrák tüzérséget Nemegyei két egykori százada rohamozta meg, és kiköszörülte a becsületén esett csorbát. A harcban a magyarok 25-30 halottat vesztettek, az ellenség vesztesége ennek az ötszöröse lehetett. Batthyány sajnálta, hogy nem volt lovassága, és így nem tudta a győzelmet teljessé tenni. Batthyány a további teendők megbeszélésére Szabadkán személyesen is megjelent, és tanácskozáson elhatározták a szerbek elleni támadást. Baja és vidékének visszafoglalására ki is küldtek két századot, amely bejutott a városba, és onnan több mint kétezer mázsa lisztet elhozott. Az ellenség azonban Baját újból elfoglalta. Batthyány Eszék irányában is végzett felderítést. A vállalkozás során megállapították, hogy a vár helyőrsége gyenge. Siklóson és Pécsett két-két határőrszázad állomásozott, Baranya többi településén pedig nem tartózkodott ellenség. A támadó hadműveletekről azonban Batthyánynak le kellett mondania. Időközben Kossuth úgy rendelke-