Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)
A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON
dultával, december 24-én válaszolt: „...Azon aggodalomra, váljon távoztommal Eszékvára biztosítva marad-e? bár a kérdés hízelgő ... mégis egész őszinteséggel be kell vallanom, hogy éppen azért, mivel kétségeim vannak biztonsága iránt bel ellenségek, s kül ellenségek miatt, éppen azért nem hagytam, nem hagyhattam el az első felhívásra ; elküldöttem fel ami elküldhető s hasznavehető a felvidéken volt, de magamra nézve az ittmaradást — bár semmi vonzó s kellemes a várbeli lakásban nincs — a Haza iránti tartozásom lerovásának tekintem." Kossuth megnyugodva vette tudomásul Batthyány közlését. Kérte, hogy tartson kapcsolatot a Drávához közeledő Perczellel, és teljes erővel folytassa a zászlóaljak katonai felkészítését. Időközben a polgári közigazgatás helyzete is romlott. Verőce megye bizottmánya Diakóváron ült össze december 15-én, és Batthyány tevékenységét törvénytelennek nyilvánította. Batthyány a rosszabbodó körülményekre való tekintettel korlátozta Eszék szabad királyi város tanácsa hatáskörét, és rendkívüli hatalommal rendelkező bizottmány felállításáról intézkedett. A város vezetősége csak bírósági és gazdálkodási ügyekben dönthetett. Közgyűlést csak előre bejelentve, idejét, tárgyát megjelölve, Batthyány megbízottjánakjelenlétében tarthattak. Az alsó- és felsővárosi biztonsági bizottmányokat a központi kerületnek rendelte alá, s ennek elnöki tisztét személyesen töltötte be. A körülmények nehezebbé válásával Batthyányné is tevékenykedni kezdett. Szózatot intézett Baranya hölgyeihez, s a szűkölködő honvédek részére ruha és kötszer gyűjtését indítványozta. Politikai hitvallását így fogalmazta meg felhívásában: „...Baranyai hölgyek: vitézeink a Dráván túl küzdenek bitor ellenséggel Nemzetünk létéért, a Magyar birodalom egységéért, függetlenségéért, míg bajnok bajtársaik ország szerte éjszak, dél, kelet s nyugott felé a gyalázatos Camarilla zsoldosaival állanak szemközt, kik gyáva
