Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

III. Elmélet, politika, szabályozás és a gyakorlati megvalósítás

károsan befolyásolta. Minőségi munka a nyelvoktató iskoláktól volt elvárható, ahol szakképzett pedagógusok oktatták a nemzetiségi nyelvet. Tényleges változást az általános iskolák létrehozása, majd az államosítás jelentett. A németség politikai és polgári jogainak 1950-ben történt helyreállítása után az 1950/51-es tanévtől kezdődően kezdett kibontakozni iskolahálózatuk is az országban. A régió iskoláiról csak néhány év múlva szerezhettünk tudomást, nem jelenti ez azonban, hogy néhány iskola már ekkor ne működött volna. Az 1959/60-as tanévig még az intenzív fejlesztési szakasz tartott. A nemzetiségi iskolahálózatot ezt követően hosszú időre kialakítottnak tekintették. A következő mintegy tíz évben válozás lényegében nem következett be, az iskolák száma némileg, a tanulóké viszont jelentősen csökkent. Ez az évtized inkább az intenzív fejlesztés, a minőségi munka időszaka. Lényegesen megváltozott az iskolahálózat belső összetétele. A szervezők elvárásával ellentétben nem sikerült a nemzetiségi tannyelvű iskolák körének a bővítése. A szerbhorvát tannyelvű iskolák is lassan fogytak. Az iskolahálózat véglegessé válásakor csak Pécsett működött a délszláv (diákotthonos) iskola. Beiskolázási munkája azóta is kiegyensúlyozott. A nyelvoktató iskolák túlsúlyba kerülését a minisztérium egészségtelen jelenségnek tartotta. Ellentmondásosnak vélte az anyanyelven oktató iskolák tevékenységét, a zártságát akkor, amikor a társadalmi igényt a kétnyelvűség jelenti. Kísérletet tett a kétnyelvű tanítás bevezetésére, de sikerről ebben az időszakban sem lehet beszélni. A nyelvoktató iskolák életképességét állandó számuk is jelenti. Baranya mellett még 1950-ben Somogy megyében is létrejöttek. A német nyelvoktató iskolák a baranyaiakat követve Tolnában is kialakultak, míg Somogy megyében némi kezdeményezés után végül is csak egyetlen iskolában található nyelvoktatás. A régióban végzett szerbhorvát és német nemzetiségi oktatás továbbra is meghatározó szerepet tölt be az országos eredményekben. A szerbhorvát iskolák aránya az országos hálózatban ekkor 39,6-51,3% között ingadozik, évenként eltérő részarányokkal. A német nemzetiségi nyelvoktatás 51,654,8%-os részarányt képvisel. A délszlávok „tannyelvű" iskolái az egész országban visszafejlődtek. Működésük idején az országos hálózatban ugyancsak jelentős helyet foglaltak el. A német tannyelvű oktatás nem tudott meghonosodni, de az ország területén is csak néhány iskolában működött. A Pécsett lévő, a szerbhorvát anyanyelven történő oktatást végző általános iskoláról elmondhatjuk, hogy csaknem annyi tanulót foglalkoztatott, mint a korábban Baranyában működő hasonló iskolák együttvéve. A régión belül a súlypont az itt tárgyalt mindkét nemzetiséget illetően Baranyára esik, az itt folyó munkának volt kisugárzó hatása. Az 1968-at követően kibontakozott kettős irányítású szervező munkát és