Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)
II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/a. A párt- és állami szervek kettős irányítása 1972-1978
emiatt a nyelvtanulás folyamatossága megszakadt. Gyód iskoláját Pellérdhez csatolták, de a tanulók közlekedési nehézségek miatt inkább Pécsre jártak. Pécsett sem és Pellérden sem oktatták azonban a német nyelvet. A kozármislenyi és a kozármisleny-üszögpusztai iskola felső tagozatos tanulóinak egy része az egerági körzeti iskolába, másik része pedig ugyancsak Pécsre járt. Német nyelvoktatásuk nem volt biztosított. A nyelvoktatás folyamatossága az előző tanévig nem szenvedett csorbát. A szerb-horvát nyelvet oktató 18 iskolából 17-ben, valamennyi osztályban helyben oldották meg az oktatást. Kátoly felső tagozatosainak oktatása Máriakéménden történt. Az 1975/76-os tanévtől Átáról és Pécsudvardról Egerágra jártak, ahol nem oktatták a nyelvet. A kevés jelentkező miatt bevezetésének kísérlete kudarcot vallott. Nem oldódott meg ugyanezen ok miatt a nagykőzári felső tagozatosok oktatása sem Bogádon. Megoldásnak a szakfelügyelő a 3 község német tanulóinak Bolyba, a délszláv tanulóinak a pécsi szerb-horvát kollégiumba jelentkezését tartotta. Gondot jelentett a nemzetiségi óratervek alkalmazása. A német nyelvoktató iskolák közül 20-ban, a délszlávok közül 4-ben lehetne alkalmazni, ezekben ugyanis a nemzetiségi gyermekek száma eléri, vagy meghaladja az 50%-os arányt. A gyakorlatban 4 német (Boly, Gyód, Erdősmecske, Mohács Szabadság u.) és 3 délszláv (Felsőszentmárton, Drávasztára, Mohács Szabadság u.) iskolában alkalmazzák. Akadályozza a bevezetését a nemzetiségi nyelv öszszevont tanulócsoportos oktatása. Néhány iskolában a nemzetiségi nyelvet más tanítja, mint a többi tantárgyat. A kijáró nevelőkhöz, óradíjas nyugdíjashoz, képesítés nélkülihez szükségszerű az alkalmazkodás. Másutt a nemzetiségi tantervet nem is ismerték megfelelően, egyes helyeken pedig nem akarták a többi tantárgy óraszámát csökkenteni emiatt. Ennek ellenére egyre több iskolában jó órarendi e 1 helyezést kap a nemzetiségi nyelvóra. Megindult egy olyan folyamat, mely s rint az első órák valamelyikére teszik, de az iskolák többségében a csatlakozó órák rendszerét alkalmazzák. A kötelező 3-3, illetőleg 4-4 óraszámot hetente mindegyik iskolában megtartották. Nevelőellátottság: Német szaktanár 16 fő, a nyelvet ismerő más szakos tanár 2 fő, német tanítóképzőt végzett tanító 16 fő, a nyelvet ismerő tanító 20 fő, pedagógiai képesítés nélküli (többségük német gimnáziumot végzett) 8 fő. A magasabban képesítettek aránya 1972-es adatokhoz képest is javult. Öt iskolában viszont 4 nyugdíjas óvónő oktatta a nyelvet. Szerb-horvát szaktanár 11 fő, szerb-horvát tanítóképzőt végzett 6 fő, a nyelvet ismerő tanító 4 fő, pedagógiai képesítés nélküli 3 fő. A képesítettek aránya romlott, korábban nem alkalmaztak képesítés nélküli pedagógust. Sok helyen súlyosabb nehézséget jelentett a tanulók gyenge nyelvtudása. A nemzetiségi nyelvoktatás feltételez bizonyos hazulról hozott nyelvismeretet,
