Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)
II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 3. Az alkotmány megalkotásától a módosításáig 1949-1972 - 3/c. A megyei tanácsok szervező tevékenysége 1953-1956
általában e kérdéssel keveset foglalkoztak, nyűgnek tekintették. A nevelők órára történő felkészülése sokszor felületes, sematikus. Zűrzavar és bizonytalanság uralkodott a tanmenetek elkészítésében. A következő évre új szakfelügyelők beállítását tervezték a német anyanyelvi oktatás minőségi javítására és mennyiségi fejlesztésére. A nyelvoktató iskolahálózatba tervezték bekapcsolni Kaposszekcső, Csikótöttös, Nagyárpád, Baranyaszentgyörgy, s Baranyajenő iskoláit. 47 Somogy megyében erre az időszakra vonatkozóan, a fentebb említetten kívül, adat alig található. Ismereteink szerint 1954-ben a megyéből 2 délszláv tanító Baranyába helyezését kérte a minisztériumtól. A nemzetiségi iskolák működéséről nincsenek ismereteink. 48 Tolna megyében csak Medinán éltek szerbek, de anyanyelvi oktatásuk, melyet a görögkeleti egyház szervezett, már a tanácsok megalakulása előtt megszűnt. A német nemzetiségi oktatás megkezdésének idejére és az érintett iskolák körére nincs pontos adatunk. Lehetséges, hogy a nyelvoktató munka néhány iskolában már ekkor elkezdődött. A központi szervezés 1955. május 12-én éledt újjá, amikor az Oktatási Minisztérium Általános Iskolai Főosztály Nemzetiségi Osztálya útmutatót adott ki a nemzetiségi anyanyelvű óvodák, általános iskolák és középiskolák iskoláztatási munkájához. Elérendő feladatnak a nemzetiségi iskoláztatás kiszélesítését jelölték meg, de nemzetiségi iskolákon ők még mindig csak a délszláv és a román nyelvű iskolákat értették. Részletesen meghatározták az anyanyelvi iskolák I. osztályába történő beiratáskor az igazgatók és a tantestületek feladatát. Lényege, hogy már a beíratások előtt az igazgatók kötelességévé tette a tankötelesek, ezen belül a nemzetiségi gyermekek számának megállapítását, azok nemzetiségi iskolákba történő irányításának elérését. Módszerül a meggyőzést, a párt- és a tanácsszervek nemzetiségi tagjainak elsőkénti megnyerését a példaadásra, az óvónők bevonását, stb. javasolta. A nevelőtestületek feladatát a családlátogatás és a helyszíni meggyőzés képezte, melyet a beiratás előtti napokban végeztettek. Külön írták elő a diákotthonos anyanyelvű iskolák benépesítésével kapcsolatos teendőket: kapcsolatfelvétel a nyelvoktató iskolával, az érdekelt közösségek meglátogatása (patronázs-mozgalom), a tanulók levelezési kapcsolata a nyelvoktató iskolák és szülőfalujuk tanulóival, az érdekelt falvakba kirándulások szervezése. A nyelvoktató iskolák igazgatóinak, nevelőinek feladatává tették a nemzetiségi nyelvekből a kitűnő, jeles és jó eredményt elért tanulókról nyilvántartás készítését. Meggyőzni családlátogatáson a szülőket gyermekük diákotthonos iskolába történő beiratására. 49 A német nemzetiségi oktatás fejlesztéséről néhány héten belül, 1955. május 31-én miniszterhelyettesi utasítást adott ki az Oktatási Minisztérium.
