Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 2. Az alkotmány megjelenéséig tartó szakasz 1945-1949 - 2/a. A nemzetiségi oktatás újrakezdése, helyi és központi szervezése az 1945/46-os tanévben

egyenességet és őszinteségét is. A meghiúsítást ellentétesnek tartja - bár nem fejti ki - „az igazi magyarság ősi nemzetiségi politikájával." b) Természetesnek tartja a kötelező erő feloldását akkor, ha a nem magyar nyelvű tanuló szülője a magyar nyelvű iskolába (tagozatba) kívánja gyermekét - kényszer- és befolyásmentes elhatározása alapján - íratni. c) A tanfelügyelők a beíratást a népességi statisztika, vagy az osztálybeosztási adatok alapján rendelhették el minden olyan községben, ahol legalább tizenöt ugyanazon nemzetiséghez tartozó tanköteles élt. A korábban kiadott rendelkezése érvényességének biztosításául azokban a községekben is kérte a beíratások megtartását ahová a legalább tíz ugyanazon nemzetiséghez tartozó tanköteles oktatására állami tanítót rendelt ki. Beíratásra került sor akkor is, ha a tanfelügyelő feltételezhette a statisztikai adatokban (telepítés és egyéb okokból) bekövetkezett változásokat. d) Praktikusnak tartotta a községi elöljáróságok bevonását a tanfelügyelők által összeállított beíratási hirdetmények közzétételére. e) Feladatává tette a tanfelügyelőknek a beíratásokat ellenőrző bizottságok megalakítását, melynek elnöke maga a tanfelügyelő, vagy megbízottja. f) A beíratások menetéről felvett jegyzőkönyvekbe kötelező tartalomnak írta elő a beíratásokra fordított idő megjelölését, mely négy óránál rövidebb nem lehetett. A bizottság tagjának kívánságára tartalmaznia kellett a szülők szabad elhatározását befolyásoló tényezőket, körülményeket. g) Abban az esetben, ha a nem magyar tanítási nyelvű népiskolába beíratott tanulók száma a tizenöt főt nem éri el, akkor a végrehajtási utasítás 6. §-a szerinti eljárást alkalmazzák. Az általa kihelyezett állami tanítók újabb áthelyezésére csak akkor kért javaslatot, ha az anyanyelvi oktatást legalább tizenöt tanuló szülője nem kérte. Abban az esetben sem, ha a tanító helyben maradását a tanulók száma (nemzetiségi hovatartozástól függetlenül) indokolja. h) Azokban az iskolákban, ahol a rendeletben előírt létszámú szülő a teljesen anyanyelven történő oktatást kéri, ott a nemzetiségi nyelvű népiskolát azonnal nyissák meg. i) Amennyiben a szülők nem kérik a teljesen anyanyelven történő oktatást, ott az iskola magyar tanítási nyelvű népiskola lesz. Ha a magyar tanítási nyelvű népiskolába kívánja a nem magyar anyanyelvű szülő járatni gyermekét, ha azt tizenöten írásban, vagy a beiratkozások során szóban kérik, mód nyílik az anyanyelvnek rendes tantárgyként történő oktatására. Ennek tartalma: hit- és erkölcstan, írás és