Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

III. Elmélet, politika, szabályozás és a gyakorlati megvalósítás

2. ) Meg kell szüntetni a nemzetiségi oktatás hátrányos megkülönböztetését és legalább az idegen nyelv rangjára kell emelni. Megfontolandó a nemzetiségi nyelvnek a nemzetiségi településeken kötelező idegen nyelvként történő oktatása is, hogy a nem magyar tanulók is ízelítőt kapjanak a nemzetiségiek életéből. 3. ) Bővíteni kell a kettősnyelvű nemzetiségi iskolahálózatot. Egy egymásra épülő, egymást feltételező és kiegészítő iskolai hálózatra lenne szükség a továbbfejlődés útjának megjelölésével és feltételeinek biztosításával úgy, hogy a következő generáció már egy magasabb szintű oktatásban részesülhessen. 4. ) A nemzetiségi nyelvórákat azonnal a rendes óratervekbe kell iktatni. A csatlakozó órákból adódó veszteség ugyanis nagyobb bármilyen más veszteségnél, ami ugyanakkor sok esetben csak névleges problémát jelent. 5. ) Az eddigieknél is sokkal markánsabban kell foglalkozni a személyi és dologi feltételek biztosításával. A nyelvi készség pótlását ma már sokkal nagyobb és képzettebb pedagógusgárdával és dologi feltételekkel lehet megvalósítani, mint korábban. Bővíteni kell a nemzetiségi pedagógusképzést is. A nyelvi képzés mellett a kettősnyelvű oktatáshoz szükséges tantárgyak művelésére is alkalmassá kell őket tenni. 6. ) Szemléletváltozás szükséges ahhoz, hogy a nemzetiségi iskola egy valódi közösség, a feladatainak megfelelő műhely legyen. 7. ) A szülők és a tanulók félelmét és tartózkodását meggyőzéssel fel kell oldani és a visszaszerzett bizalmat a nemzetiségi oktatás elmélyítésével tovább kell erősíteni. Az iskolai oktatás ugyan nem oldhatja meg a nemzetiségi nyelvhasználat visszaszorulásának problémáját, de alkalmas annak rangja és megbecsülése visszaállítására, amitől viszont már elvárható a családban és a társadalmi élet különböző fórumain történő nemzetiségi nyelvhasználat nagyobb szerepe. A vázolt program természetesen nem valósítható meg egyik napról a másikra, a feltételek nem állnak maradéktalanul rendelkezésre, hanem csak a továbbfejlődés alapjait képezik. A történész sem tud a további kibontakozáshoz receptet adni, de reméli, hogy a folyamatok feltárásával és a helyzetelemzéssel hozzájárult az újabb generációt érintő hátrányok megszüntetéséhez.