Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

B. Az iskolák államosítása

vázason 293 képviselő vett részt, s közülük 230 (78,5%) a törvényjavaslat mellett, 63 (21,5%) pedig ellene voksolt. A rendkívül viharos, szenvedélyes vitában a törvényjavaslatot előterjesztő kisgazdapárti Bognár Józsefen és a kisebbségi véleményt kifejtő Barankovics Istvánon (Demokrata Néppárt) kívül felszólaltak a koalíciós pártok, valamint a Radikális Párt, a Független Magyar Demokrata Párt és a Keresztény Női Tábor képviselői/'

5 A törvényjavaslatot előterjesztő Bognár József (FKP) expozéjában abból indult ki, hogy a közoktatás az ország politikai-gazdasági fejlődésétől elmaradt, demokratikus szellemű egységesítése szükséges. Az általános iskola azon célkitűzése, hogy minden tanuló számára egységes nemzeti műveltséget és szakrendszerű oktatást nyújtson, nem valósulhatott meg, mivel a törpe iskolák együttműködését a felekezeti partikularitás akadályozza. Hangsúlyozta, hogy az általános iskola tisztességes, művelt, a társadalom problémáiban is jártas, az iskolai önkormányzaton belül fejlődő jó magyar demokratákat akar nevelni, „akiknek a szülői ház, a továbbra is kötelező hitoktatás . . . megadja a módot arra, hogy jó hívei legyenek egyházuknak is". Az állam és egyházak viszonyát új alapokra szükséges helyezni. Az egyház ugyan elvesztette birtokait, de lehetősége van arra, hogy „a lelkekben levő birtokállományát megtartsa és bizonyítsa azt, hogy nincsen összefonódva a letűnt társadalmi rendszerrel". A népi demokrácia elismeri az egyházak múltbeli érdemeit és keresi a megegyezés lehetőségeit, ami a protestáns egyházaknál már sikerrel járt. A kisebbségi véleményt előterjesztő Barankovics István (DNP) az államosítást a szülők természetjogába és az egyház erővel elvehető, de meg nem semmisíthető tanítási jogába ütközőnek minősítette. Szerinte „a jó megoldás egyedül az, hogy mindenütt és minden fokban van állami és felekezeti iskola, az állam a világiakat nevelő iskolák felett felügyeleti jogot gyakorol, a költségeket pedig a tanulók számaránya szerint viselik". Álláspontját nyugati (francia, holland, USA) példákkal, majd Kossuth és Eötvös József beszédeiből kiragadott idézetekkel igyekezett alátámasztani. Megjegyezte továbbá, hogy „ez a törvényjavaslat fordulópontot jelent, mert az állampolgárok világnézeti meggyőződését, vallásos hitük-