Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

B. Az iskolák államosítása

Baranya megye korabeli iskolázottsági arányai általában roszszabbak az országos átlagnál, de jobbak a Budapest nélküli vidéki átlagoknál. A gyermekek nevelése 10 éves kortól a szülök társadalmi, vagyoni és települési helyzetének megfelelően három különböző iskolafajtában (elemi népiskola, polgári iskola és gimnázium) történt. A polgáriban és gimnáziumban a tanulók 14 éves korig magasabb és alaposabb felkészítést kaptak, mint az 1940. évi XX. tc.-kel létrehozott 8 évfolyamos népiskola 5-8. osztályos tanulói. A népiskolák helyzete csak a városokban és nagyobb községekben volt valamelyest kielégítő, de itt sem volt szakrendszerű oktatás, s a tanítók iskolai végzettsége alacsonyabb volt, mint a tanároké. A falvak és tanyák osztatlan, vagy részben osztott, többségében elhanyagolt iskolái nélkülözték a legelemibb feltételeket, s a tanulók helyzetéből adódó hátrányok itt halmozottan jelentkeztek. A jobb életfeltételű tanulók a 4. osztály elvégzése után bejáróként, vagy internátusi bennlakóként polgári iskolában, vagy gimnáziumban tanulhattak tovább, a túlnyomó többség azonban kedvezőtlen helyzete miatt ettől el volt zárva, és legfeljebb az elemi népiskola 5-8. osztályát végezhette el. A falusi és tanyai gyermekek többsége 6 osztályt vagy annál is kevesebbet végzett. Nem voltak sokkal jobbak az iskoláztatási lehetőségei a munkásosztály gyermekeinek sem. Ez volt a II. világháború végén a politikailag, gazdaságilag, katonailag és erkölcsileg szétzilált Horthy-rendszer és nyilas rémuralom öröksége, melyet a nagy háborús károk súlyosbítottak. A háború következményei és az újjáépítés Megyénk felszabadításának első szakasza 1944-ben viszonylag rövid idő alatt, jelentősebb épületkárok nélkül zajlott le. A második szakasz viszont 1945 tavaszán a Dráva menti falvak egy részének szinte teljes pusztulásával járt, mivel ezek a községek hadszín-