Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

B. Az iskolák államosítása

Az államosítás politikai indítékai, kétféle koncepció A II. világháborút követő években a Szovjetunió által a német megszállás alól felszabadított országokban a politikai hatalomért való küzdelem kimenetele úgy alakult, hogy nagyjából egyidőben, a 40-es évek végén, szocialista fordulat következett be. Ennek a fordulatnak egyik lényeges eleme volt az államosítás, amelynek indítékai több tényezőre vezethetők vissza. Az egyik ezek közül a Szovjetunió példája, politikai és gazdasági befolyása. Nem elhanyagolható tényező volt továbbá, hogy az új népi demokráciák - az NDK-t és Csehszlovákiát nem számítva - Európa társadalmilag és gazdaságilag elmaradott szférájába tartoztak, s ennek az elmaradásnak behozására a szocialista állami szervezet és intézményrendszer látszott a legalkalmasabbnak. Az indítékok között szerepelt még egy olyan elméleti tétel is, mely szerint a szocializmusban az állami (össznépi) tulajdont tekintették a legmagasabb rendű formának, noha távlati célként megfogalmazódott a társadalmi önigazgatású közösségi tulajdon marxi gondolata is. A szocialista tulajdonviszonyok (állami és szövetkezeti) fokozatos, majd erőltetett gyorsasággal történő kiépítését siettette a túlnyomóan saját erőre támaszkodó újjáépítés és a kialakuló hidegháborús légkör is. A fordulat évében (1948) ezért az államosítási folyamat a gazdasági életben felgyorsult. Ennek a processzusnak folyománya volt a kulturális intézmények, köztük az iskolák államosítása. A közoktatásban a koalíciós időszak évei alatt alapvetően két-