Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

A. Baranya megye közoktatásának fejlődése 1950-től 1985-ig

zott falusi kisgimnáziumok és szakközépiskolák is (Sellye, Pécsvárad, Boly). Mindez rengeteg pénzbe került, gátolta az általános iskolai reform végrehajtását, és nem jutott anyagi erő az igen mostohán ellátott szakmunkásképző iskolákra sem, noha a középfokú demográfiai hullám végül is erre az intézményre zúdult. A középiskolai tanulólétszám 1960-65 között országosan 52, megyénkben 40%-kal (közel 4000 tanuló!) emelkedett, majd lassan csökkenni kezdett. A szakmunkástanulók száma viszont 1965-70 között országosan 30, nálunk 35,5%-kal növekedett! A tanulólétszámmal a tárgyi és személyi feltételek fejlesztése nem tudott lépést tartani. Ezért, valamint a nagy létszámú osztályok (1965-ben 41 fő az osztályátlag), a bejáró tanulók nagy száma és a tantervi maximalizmus következtében a középiskolai tanulók négy év alatti lemorzsolódása 1965-ben elérte a 33%-ot (országos arány 29%); vagyis minden harmadik tanuló lemorzsolódott! A Baranya megyei helyzetet híven tükrözi a megyei pártbizottság és tanács 1969. évi közös vb-ülése elé terjesztett jelentés, amelyben a következő megállapítások szerepelnek: a tárgyi feltételek elégtelenek, a nevelők egy része nem tudta teljesíteni a reform célkitűzéseit, a középiskolai tantervek egy része túlméretezett, krónikus a tanulók túlterhelése. A vidéki tanulók - férőhely hiánya miatt - nehezen kerülhetnek be a pécsi szakközépiskolákba és tagozatos gimnáziumokba, magas a bukások aránya, főleg a fizikai munkás szülők gyermekeinél. A szakmunkásképzés vonatkozásában kiemelte a jelentés a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskola önálló épületének hiányát, a sok ingázót, a kevés tanulóotthoni férőhelyet, valamint a könnyűipari bázis gyengesége miatt a leánytanulóképzés nehézségét. A következő, máig tartó szakasz az 1972-es oktatáspolitikai határozattal kezdődött. Ezt évekig tartó előkészítés, különféle számítások, hipotézisek készítése és megvitatása előzte meg. Ezek közül jelentős a Munkaerő- és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság 1969 májusában készített oktatásfejlesztési hipotézise, amelyben a szerzők megállapították, hogy az oktatási rendszer legproblematikusabb fokozata a középfokú oktatás, amelynek két alapvető típu-