Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

D. Iskolakörzetesítés és tanügyigazgatás 1945-1985

tanfolyamszerű felkészítését a szakrendszerű oktatást biztosító anyaiskolákban történő vizsgákra. Véleményünk szerint ez a szisztéma átmeneti megoldásként mindaddig működhetett volna, míg a körzetesítés tárgyi és személyi feltételeit meg nem teremtik. Ezt a szervezeti megoldást 1950-ben megszüntették. A második alternatívát csak elvileg fogalmazták meg, mintegy az 50-es évek elejének erőltetett körzetesítési kampánya bírálataként. Lényege a fokozatosság elvének figyelembe vétele. Ez azt jelenti, hogy szakrendszerű oktatást biztosító felső tagozatos ált. iskolákat előbb csak ott kellett volna létrehozni, ahol ennek a feltételei biztosíthatók (városok, nagyobb települések). A többi településen átmenetileg elemi népiskolák működtek volna, ahonnan a tehetséges és továbbtanulásra alkalmas tanulókat ált. iskolai kollégiumokba helyezték volna el kiegészítő oktatás céljából. Gyakorlati megvalósítására nem került sor. A harmadik alternatíva az 1950-ben bevezetett körzeti központi iskola - tagiskolarendszer, amely a kisiskolák felső tagozatos tanulóit bejáratás, vagy diákotthonokban történő bennlakás alkalmazásával vonta be a szakrendszerű oktatásba. Kisebb módosításokkal ez a rendszer érvényesül napjainkig. Ennek a fokozatosságot figyelmen kívül hagyó, gyakran erőszakos körzetesítésnek a nehézségei, a falusi bekötő utak és autóbuszközlekedés kiépülésével, a napközi otthoni ellátás fejlesztésével, ált. iskolai diákotthonok és körzeti központi iskolák tárgyi és személyi feltételeinek javulásával enyhültek. Az előzőekben ismertetett okok következtében azonban, miután a 60-as években a falusi kisiskolák felső tagozatainak többsége megszűnt, a 70-es években sor került a megmaradt alsó tagozatok nagy részének megszüntetésére is; így Baranya megyében (de a többi aprófalvas megyékben is) a törpefalvak nagyobb része iskola nélkülivé vált. A negyedik alternatíva a 80-as évek közepén kezdődő iskolarehabilitációs szakaszban alakult ki intézményi integráció formájában. Ez a rendszer figyelembe veszi az alsófokú oktatás nemzetközileg is erősödő lefelé való kiterjesztését, valamint a 70-es években kibontakozó „nevelési központ", majd „általános művelődési központ" integráció tapasztalatait és egyelőre kísérleti jelleggel