Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)
D. Iskolakörzetesítés és tanügyigazgatás 1945-1985
cióra („az osztályharc éleződése"), meg is találták az „ellenséget" (pl. politikailag megbízhatatlannak minősített pedagógusok eltávolítása a határsávból, leváltások, személycserék az oktatási osztályon stb.). A tervutasításos irányítás főként a termelési és begyűjtési szférában érvényesült, de a közoktatásban is erőteljesen jelentkezett. Ezt szolgálták a főhatóság által egy-egy megyére megállapított lemorzsolódási arányszámok, fejlesztési keretek és mérőszámok, a negyedévenkénti statisztikák, a tanulmányi átlagok osztályonként, iskolánként, járásonként, megyénként és országosan. Külön nyilvántartást kellett készíteni a munkás, paraszt és X-es (osztályidegen) tanulók tanulmányi eredményeiről. A Közoktatási Minisztérium nemcsak „irányító tanmeneteket" adott ki a nevelőknek, de negyedévenként irányító, ill. ellenőrzési szempontokat is az oktatási osztály és iskolák munkaterveinek elkészítéséhez, ellenőrzéséhez. A fordulatot alapvetően az MDP KV 1950. évi közoktatási határozata jelölte ki. 21 A határozat lezárta az előző fejlődési szakaszt, és új szocialista feladatokat tűzött ki a köznevelés elé. A cél - a felemelt ötéves tervnek megfelelően - a gyorsított ütemű fejlődés volt. A határozatból türelmetlenség és bizalmatlanság áradt. Egyes helyesen megjelölt irányelveinek helytelen értelmezése, torzítása súlyos negatív következményekkel járt. A határozat fellépett ugyan a közoktatás általános lemaradása ellen, de nem állította középpontba az ált. iskolát, s ezért „jóval kevesebb anyagi, szervezési és pedagógiai energia jutott az ált. iskola fejlesztésére, mint amenynyire jelentőségénél. . . fogva szüksége lett volna". 22 A határozat sürgette az iskola és termelés kapcsolatának fejlesztését, a klerikális ideológia elleni harcot, a munkás és paraszt származású tanulók lemorzsolódásának megakadályozását stb. A kialakult politikai légkörben az oktatásirányításban olyan módszerek kerültek előtérbe, amelyek a gyakorlati pedagógia minden lépését utasításokkal kívánták meghatározni, s ezzel háttérbe szorult a nevelők alkotó kezdeményezése, aktivitása. „A köznevelés is átvette a gazdasági életben uralkodó túlfeszítettség, kampányszerűség pszichózisát ... s állandó »riadókészültség« jellemezte az iskolai életet." 23
