Rozs András (szerk.): A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Baranya megyei és pécsi iratainak (1944-1948) repertóriuma - A Baranya Megyei Levéltár segédletei 2. (Pécs, 2005)

FÜGGELÉK

1947. február 13. „A Szociáldemokrata párt mohácsi szervezetének végrehajtó bizottsága f. hó 12-én tartott ülésén foglalkozott a Magyar Kommunista párt átiratával. A végrehajtó bizottság az átiratot teljes egészében a legnagyobb felháborodással visszautasítja. Pártunk irányvonala a Szocializmus és Demokrácia, a többség akaratának érvényrejuttatása. A végrehajtó bizottság az átirat egyes kitételeivel kapcsolatban a következőket állapítja meg és szögezi le írásban: 1.1 A Mohácsi Újságban - amint ezt pár szóval is jeleztük — Takács József és Weiler Géza elvtársainkkal, nem vehettünk részt, mert erre a központunktól engedélyt nem kaptunk. A végrehajtó bizottság egyetlen elvtársat sem tiltott el a Mohácsi Újságban való cikkírástól, csupán megjegyezte, hogy aki a Központ engedélye nélkül ezt megteszi, viselje a következményeket s az esetleges felelősséget is. 2. / A párt végrehajtó bizottsága egyetlen párttagot sem tiltott el attól, hogy testvér-pártunk pártnapjait látogassa. Erre vonatkozóan eredményesebb volna, ha ilyen valótlan és téves - esetleg rosszindulatból fakadó kijelentésekből elvtársaink meggyőződnének, mielőtt pártunkat, illetőleg annak végrehajtó bizottságát támadnák. 3. / Bánfai Sándor elvtársunk ügyére vonatkozóan a végrehajtó bizottság teljes egészében azonosítja magát a fellebbezéssel. Bánfai Sándor elvtársunk a Magánalk. Sz. Szervezetének országos alapszabályainak megfelelően járt el. Mint már említettük is, a szocializmus és a demokrácia útját járjuk. A demokrácia szabadságot és nem szabadosságot jelent. Mindenkinek egyforma joga van s kell, hogy mindenki egyformán is éljen ezzel a jogával s nem azt, hogy valaki ezen jogával visszaéljen, mint ezt Sásdi elvtárs tette. Testvérpártunk az átiratban azt jelenti ki, hogy Bánfai Sándor elvtársunk, a jobboldali és reakciós erők támogatásával tette meg cselekedetét. A fellebbezést, - amint azt a végrehajtó bizottság látta — a szakszervezeti tagok többsége aláírta, s az aláírások között nem egy kommunista elvtársunk aláírása is szerepel. Bánfai elvtársunk a mi megállapításaink szerint: „Nem intézett minősíthetetlen és súlyos támadást a munkásegység ellen." Ezt úgy érezzük, hogy inkább mi mondhatjuk, amikor elolvassuk testvérpártunk cikkét az Omnia mozgó falán elhelyezett falitáblájukban, ahol Pártunk hatalmas erejét szeretnék a legkisebb mértékre leszállítani. Nálunk nincsen Peyer ügy és nincsenek más ügyek sem. A szociáldemokrata párt egységes s csak egyet ismer „Szocializmust". A Szociáldemokrata Párt XXXV. Kongresszusa - amint azt elvtársaink helyesen jegyezték meg - egyhangú határozattal a legszorosabb munkásegységet hirdette, azonban hozzáfűzte azt, hogy pártunk hatalmas ereje azt követeli, hogy az együttműködés feltételeit mi diktáljuk. Átiratunkra vonatkozólag csak azért adtunk írásban választ, mert erre Elvtársaink felkértek. A végrehajtó bizottságunk úgy érzi, hogy felesleges a két testvér Párt között az ilyen hangú levelek váltakozása. Sokkal egyszerűbb és eredményesebb volna ezeket a dolgokat közös értekezleteken megvitatni.