Rozs András (szerk.): A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Baranya megyei és pécsi iratainak (1944-1948) repertóriuma - A Baranya Megyei Levéltár segédletei 2. (Pécs, 2005)

BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS A KOALÍCIÓS KORSZAK KEZDETÉTŐL A KÉT MUNKÁSPÁRT EGYESÜLÉSÉIG 1944-1948

POLITIKA-TÖRTÉNET A „FELSZABADULÁS" ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A második világháború végső szakaszában a szövetséges hatalmakat képviselő szovjet hadsereg a dél-dunántúli régióban is katonai győzelmet aratott a németmagyar csapatok felett. Pécs városa elkerülte a katonai ostrom megpróbáltatásait. A várost kisebb csetepaték után 1944. november 29-én foglalták el a szovjet csapatok. Majd december első napjaiban egész Baranya megye szovjet kézre került. Baranya és Pécs lakossága nem fogadta kitörő örömmel a „felszabadítókat". A megye közigazgatási vezetői és parasztsága, Pécs város polgársága, középosztályi-értelmiségi elitje a német-magyar szélsőjobb regnálása után egy új, szovjet-kommunista leigázástól tartott, a gyökeres politikai-társadalmi változásoktól félt. A megyeszékhely vezetésének alkalmazkodnia kellett a város sorsát meghatározó új hatalmi helyzethez. A szovjet hadsereg bevonulását követően a városparancsnok, Cserkaszov alezredes dr. Boros István pécsi kommunista vezetőtől tájékozódott a pécsi politikai erőkről, a közigazgatás helyzetéről. A szovjet parancsnok beszélt Klotz Alajossal, az SZDP vezetőjével és az ekkor szülőfalujából, a Mecsekaljához tartozó Patacsról

1 Pécsre jött Kovács Bélával, a Független Kisgazdapárt képviselőjével az élet megindításáról. A városban a hatalmat elvben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) birtokolta. Mivel azonban az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia átengedte a magyarországi hatalom gyakorlását a Szovjetuniónak, a SZEB-et az egész térségben, így Pécsett és Baranya megye helységeiben is a szovjet hatalom jelentette. A SZEB megbízottja, Ocskány alezredes 1944 december közepétől vezette hivatalát Pécsett 1947 szeptemberéig, a bizottság megszűntéig.

2 A tényleges hatalmat a szovjet Vörös Hadsereg gyakorolta Baranyában. A nagyhatalmak megegyezése szerint a szovjet hadsereg nem vezethetett katonai közigazgatást, a szovjet katonai parancsnokság azonban aktív módon befolyásolta a magyar néphatalmi szervek - nemzeti bizottságok — döntéseit. A szovjet katonai parancsnokság a városok és falvak lakóira súlyos terheket rótt. A Vörös Hadsereg szükségletei szerint közmunkára vezényelték a munkaképes lakosságot. A hadifoglyok létszámgondjai esetén a civil lakosságból pótolták a hiányt, így nem egyszer előfordult, hogy nem katonaviselt férfiakat is hadifogolyként szállítottak a Szovjetunióba, az ukrajnai, brjanszki, uráli, szibériai munkatáborokba. 1944. december 26-án, karácsony másnapján kezdték meg a Baranya megyei német nemzetiségű lakosság falvaiban a német anyanyelvű és nemzetiségű, főleg fiatalasszonyok és lányok összegyűjtését és a Szovjetunióba, „málenykij robot"-ra szállítását, marhavagonokban.

3 A törvénytelen, önkényes akciónak sok baranyai áldozata volt. Német nevű, de németül nem tudó fiatalokat is szovjet közmunkára, szibériai lágerekbe vittek, ahonnan nagy részük soha nem tért haza. Baranya megye és Pécs város az első közigazgatási egységek voltak a Dunántúlon, melyek lakossága megszabadulhatott a háború gyötrelmeitől. A megye és a város vezetőinek osztályrészül jutott, hogy részt vehettek az akkor első szabad nemzetgyűlésnek mondott debreceni országgyűlésen. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés országos előkészítő bizottsága megbízásából Pécsett a kommunista Vas Zoltán és — 11 —