Lengvári István (szerk.): Dombay János irathagyatéka. Repertórium - A Baranya Megyei Levéltár segédletei 1. (Pécs, 2001)

Bevezető A tudománytörténet számára számos fontos adat lelhető fel levéltári forrásokban, de kevés a személyes életpályát bemutató hagyaték, és ez különösen igaz a régészekre. Mivel az elhunytak általában már kiépült múzeumi szervezetben tevékenykedtek, - a hagyatékok kevés tisztán régészeti adatot (pl. adattárba nem kerülő ásatási beszámolókat, vázlatrajzokat, elveszett leletek leírásait stb.) tartalmaznak; de annál fontosabbak lehetnek tudománytörténeti szempontból. Jelen kötet is talán hozzájárul a magyar régészet történetét részletesen feldolgozó, korszerű monográfiához. Dombay János (1900-1961) a magyar régészet páratlan egyénisége, aki amatőr gyűjtőből vált muzeológussá, majd vezetővé. Amellett, hogy a világhírűvé tette a Zengővárkonyi őskori telepet, precíz ásatásai és jelentései a megye történetének számos korszakát felölelik. Megalapítója volt a Pécsváradi, majd a vármegyei múzeumnak, mely a mai Janus Pannonius Múzeum jogelődje, és utóbbinak haláláig vezetője volt. Életpályájáról több publikáció áll rendelkezésre (1. a kötetvégi felsorolást) így ettől itt eltekintünk. A Dombay-hagyaték levéltárba való bekerülésére adatot nem sikerült fellelnünk, de az biztos, hogy ez 1972 után történt Azt sikerült megtudnunk, hogy egyes iratokat (kizárólag régészeti jellegű anyagot) a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztálya tárol, és a család is őriz még dokumentumokat, főként fotókat. (Dombay János leánya, Sarolta közlése alapján - ezek a Levéltár és a Múzeum válogatott dokumentumaival együtt egy 2000. augusztusában megrendezett pécsváradi kiállításon is szerepeltek.) A feldolgozás megkezdésekor a levéltári anyag fizikailag sérült és rendezetlen volt. így az általunk kialakított egységek önkényesen kerültek kialakításra, más rendszer is elképzelhető lett volna. Talán leginkább mégis ez szolgálja az áttekinthetőséget és a kutatást. Kiemelendő, hogy a levelezés iratairól a levélbélyegek eltávolításra kerültek - ennek időpontja nem állapítható meg. A barbár beavatkozás eredményeként jónéhány forrásértékű dokumentum, elsősorban a levelezőlapok váltak olvashatatlanná. Pedig a levelezés forrásértéke a legnagyobb, hiszen felvonul előttünk a korszak régészeinek, muzeológusainak legjobbjai (Paulovics István, Fettich Nándor, Roska Mihály, László Gyula, Alföldi András stb.), másrészről a megye és a város polgárai és a lelkes muzeológus pártfogói, harmadrészt minisztériumok vagy a MNM tisztviselői. Az anyag rendezése és publikálásra való előkészítése során adatvédelmi okokból nem kerülhetett sor a Fettich Nándorral, Pataki Vidorral, Banner János-sal, Nagy Tiborral vagy Méri Istvánnal történt levélváltások közzétételére. László Gyula levelei az író engedélyével jelentek meg (Lengvári 1998). Céljaink között szerepel a levelezés további részeinek közreadásai. A hagyaték fennmaradó része tartalmazza Dombay publikált köteteinek kéziratait és a hozzá tartózó ásatási feljegyzéseit, anyaggyűjtéseit, melyek részletezésére nincs szükség, hiszen a kész művek rendelkezésünkre állnak. Az életpálya megrajzolásához azonban különösen fontosak azok az Önéletrajzok, melyek egyegy hivatal számára készültek. A baranyai múzeumügyhöz kapcsolódó adalékok ismerhetők meg néhány szórványos iratból. A rendezés során külön helyeztük