Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - FOGARASSY LÁSZLÓ: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945)

zétett hivatalos listával együtt három lett volna. A vezetőség azonban azzal érvelve, hogy az adott politikai helyzetben nem tanácsos az egyesület belső ügyeinek rendőrségi közegek előtt való tárgyalása, a vitát és a választást nem a közgyűlésen, hanem a közgyűlést előkészítő taggyűlésen folytatta le. Az eredmény az volt, hogy a hivatalos lista győzött: Király Tibort 43 szavazattal újra elnökké választották, ellenjelöltje, Mittermayer Ferenc pedig 34 szavazattal alelnök lett, és az ellenzék több tagja bekerült a választmányba. A zártkörű taggyűlésen megválasztottak névsorát a nyilvános közgyűlésen felolvasták, az szabályosan, közfelkiáltással elfogadta, és így megmentették a meghívott vendégek és főleg a rendőrség kiküldöttei előtt az egység látszatát. A sors azonban úgy akarta, hogy Király nyomban katonai szolgálatra vonult be és csak a következő év márciusában szabadságolták három hónapra, hogy a diplomához még hiányzó utolsó szigorlatát letehesse. A közgyűlés után összeült vezetőség választmányi határozattal kimondta, hogy az ülésein a póttagok is résztvehetnek felszólalási joggal. Ha nem volt jelen a megfelelő számú rendes tag, szavazati joguk is volt. 1942-ben és 1943-ban egy-egy húsztagú diákcsoport vett részt a debreceni Nyári Egyetemen a MAKK tagjaiból. Ez alkalommal fölkeresték Budapestet és Kolozsvárt is. A költségeket hivatalosan a Magyar Mensa Academica Egyesület viselte, amely a kiküldendők kijelölését a MAKK vezetőségére bízta. Az első csoport elég jól volt összeválogatva, a következő évi turnusban azonban már sok volt az érdemtelen, különösen a lányok között. Mellőzték például (a később tragikus körülmények közt meghalt) Putz Évát, akiben tehetséges etnográfus veszett el és „A kolonyi lakzi" c. könyve máig időtállónak bizonyult. Niederhauser Emil, aki debreceni élményeiről a pozsonyi Magyar Hírlap 1943. őszi számaiban beszámolt és európai hírű történész lett, maga sem sejtette, hogy Debrecenben lesz egyetemi tanár. Akkoriban a MAKK kultúrreferense volt, és e funkcióban nem tűnt fel különösebben. Viszont a két évvel korábban működött elődje, Király Péter nemcsak mint kultúrreferens, hanem előzőleg mint titkár is agilis volt, és később a budapesti egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén szerzett magának nemzetközi tudományos tekintélyt. 1943 nyarán aktuálissá vált a pozsonyi MAKK levéltárának a rendezése, annál is inkább, mert ide került a prágai és brünni testvéregyesületek és a CsMASz irattára is. E munka elvégzésére az utolsó elnök e sorok íróját kérte fel. Ez egy évi munkát jelentett, amely idő alatt a levéltáros kijegyzetelte az 1937 utáni időszakra vonatkozó adatokat is. Miután a levéltári anyag rendezése megtörtént, 1944. május 2-án a tisztújító közgyűlésen leváltották. A Prohászka Kör irattárát senki sem rendezte, habár ott is volt prágai és brünni anyag.

17 A sportfelszerelést 1943 júniusában eladták a főrévi magyar sportklubnak, és ezt a határozatot a választmány 11:1 arányban szavazta meg. Aki e-llene szavazott, az nem a sportreferens volt, hanem a levéltáros. Az egészben az volt a humoros, hogy az új házszabályok értelmében akkor újították fel az évek óta be nem töltött sportreferensi tisztséget, és éppen az első betöltője készséggel szekundált a sportszertár felszámolásához. Ami megmaradt: két labda a pangó természetjáró szakosztály részére és a működő sakkszakosztálynak az egy csapatmérkőzéshez elegendő garnitúrái. És e szakosztály létrehozása még csak 17

A jelen tanulmány - amelynek első változata 1948-ban készült el - elsősorban erre az anyaggyűjtésre támaszkodik. A szerző csak funkciójának lejárta után tudott volna kutatni az 1925-1937 közti anyagban, de kutatási engedélyt a vezetőktől nem kapott. Egy év múlva a MAKK feloszlatásával az iratanyag megsemmisült.