Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - FOGARASSY LÁSZLÓ: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945)

rály elnök ekkor taggyűlést hívott össze, amelyen a kör tagjainak felrótta, hogy a rendezvények közül elsősorban az ismerkedőesteket és táncmulatságokat látogatják. A taggyűlés után rendezett társadalomtudományi előadásokra valamennyi egyesületi tagnak küldtek meghívót. Az előadók közt nemcsak szakemberek, hanem főiskolások is voltak. Az előadások témaköre változatos volt: Széchenyi Istvánról, művészettörténetről, az egykori diákmozgalmakról, sőt az 1919-es eseményekről is beszéltek. Nyelvtanfolyamok is folytak, amelyek közül főleg a szlovák és az olasz kurzus iránt volt érdeklődés. Az olasz nyelvtanfolyamot teljesen ingyenesen vezette Alonzo Farina egyetemi lektor. Környei Elek szervezte meg a főiskolás éneklő- és szavalókórust, amely a Toldy Kör rendezvényein is föllépett. Elkészült, de sohasem került nyomdába egy „Vagyunk" c. antológia, nemcsak főiskolások, de középiskolás és munkásfiatalok novelláival és verseivel is. A pozsonyi rádió adásában utoljára 1942 júniusában léptek fel a magyar főiskolások, amikor helyszíni közvetítés keretében beszámoltak életükről és terveikről. Viszont rövidesen elsorvadt a régi hagyományokkal rendelkező sportosztály: eleinte még vállalkozott egy-egy barátságos labdarúgó-mérkőzésre, és olykor közös sétát vagy egynapos kirándulást rendezett. A főiskolások amúgy is találtak sportolási lehetőséget a helyi sportklubokban, elsősorban a Polgári (Pozsonyi) Torna Egyesületben.

13 A Magyar Mensa Egyesület, amely a húszas évek közepén a főiskolásság segélyezése és támogatása végett alakult, 1939-től gondozó tevékenységét a középiskolásokra is kiterjesztette. Átvette a pozsonyi református egyházközség internátusát és létesített két fiú- és egy leányinternátust, amelyekbe közép- és főiskolásokat egyaránt felvett. Szegényebb sorsú diákok részben vagy egészen díjmentes internátusi lakást és étkezést kaptak. A menzákon számos magánszemélyeknél lakó diák is étkezett. A magyar internátusok igazgatója dr. Pécsi Jenő tanár volt, akit a rendőrség mint exponált kommunistát tartott számon, mert 1919-ben a proletárdiktatúra bukása után Magyarországról emigrált és Nyitrán a „Testvériség" c. szocialista hetilapot szerkesztette. A rendőrség egyszer házkutatást tartott nála, mire a Magyar Párt vezetősége fel akart neki mondani. Azonban gróf Csáky Mihály, aki a pártvezetőségben a kulturális ügyek előadója volt, védelmébe vette, és így dr. Pécsi a helyén maradhatott. Nagyobb kellemetlensége volt abból, hogy kellő körültekintés nélkül egy nem magyar, azonban rovott múltú embert vett föl a leányinternátus portásának, aki a diáklányok holmiját távollétükben megdézsmálta. A lányoknak az igazgatóhoz kellett volna fordulniok, hogy a rendőrségen jelentse föl és azonnali hatállyal bocsássa el a tolvajt. Ehelyett azonban fiúkollégáikhoz folyamodtak védelemért, akik az utcán nemcsak felelősségre vonták a tolvaj portást, de arrogáns viselkedése miatt egyikük, egy Bíró nevű főiskolás meg is verte. Erre az utóbbi váratlanul revolvert rántott elő és agyonlőtte. Az ügy igazságügyi botránnyal zárult, mert a gyilkos az elfogult államügyész érdeméből felháborítóan enyhe büntetést kapott. 4 A pozsonyi rendőrigazgatóság 1942 tavaszán körrendeletben utasította az összes egyesületeket alapszabályaik módosítására. Az új alapszabályokban a „csehszlovák" szót mindenütt „szlovák"-ra kellett fölcserélni, és kifejezetten kötelezve voltak beiktatni az úgynevezett árjaparagrafust, amely szerint nem lehet 13

A pozsonyi MAKK iratanyagában tett feljegyzések alapján. 14

Személyes emlékezés. Az államügyészt dr. Pätoprsty-nak hívták, ezt az információt azonban nem tudom leellenőrizni.