Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

lőnyösek. A hitelszövetkezetekből pedig csak a tagok vehettek fel kölcsönt a nem túlságosan kedvező 8-10 %-os kamat mellett. A tervezetben először a Szemerségben alapítanának magyar bankot a nagy számban ott élő magyarok és németek támogatása érdekében. A cél az lenne, „hogy csekély haszon mellett a magyarság és németség gazdasági helyzetét olcsó és kis összegű kölcsönök nyújtása által előbbre vigye".

74 Az elképzelés szerint e tevékenységbe a Julián Egyesületet is be lehetne kapcsolni, „így az egyesület révén az állam az intézetet teljesen a kezében tartaná"

75 A másik variáció szerint e kérdés teljes megoldását az Agrárbank vállalná magára. Újvidéken egyébként is pénzintézetet létesít, ezt Eszéken egy bank alapításával kiegészíthetné. Természetesen a nyilvánosság előtt a Pénzügyminisztérium tevékenysége és befolyása titokban maradna. Az Eszéken létesítendő bank eredményes működése után Daruvár, Verőcze, Terzovác-Sukopolje, Belovár helységekben fiókintézeteket létesítenének. A pénzintézetek helyben jogvédelmi funkciókat is ellátnának. Az ügyfeleknek bármely jogi kérdésben szakszerű tanácsokat adhatnának. A Horvát-Szlavonországban kisebbségi sorsban élő magyarság életkörülményei fokozatosan romlottak. Ellenük nemcsak a politikai diszkrimináció fegyverét alkalmazták, hanem gazdaságilag is hátrányos helyzetbe kerültek, hatékonyan működő egyesületek, pártok, érdekvédelmi szervezetek, bankok stb. nem álltak a rendelkezésükre. A magyar kormányzati szervek azon törekvéseivel - kulturális és gazdasági -, amelyekkel a diszkrimináció felszámolását kívánták elérni, egyetérthetünk. Sajnos e szándékok olyan politikai és ideológiai koncepciókba voltak beágyazva, amelyek nemcsak irreálisak voltak, hanem a nemzetiségi ellentéteket még inkább kiélezték. A dualizmus kori Magyarország nemzetiségi politikáját a nemzetiségiek joggal bírálták. A minisztériumokban készült elemző jelentések nem voltak elég objektívek, a valósággal sem voltak szinkronban. A magyarosítás ellen írt cikkek jogosak és időszerűek voltak, még akkor is, ha nem egyszer tudatos torzításokat is tartalmaztak. Természetesen ezek a torzítások is politikai érdekeket szolgáltak. Miként azt láthattuk, a nacionalizmus mindkét irányból érvényesült, jóllehet ezt az elmúlt évtizedekben elfelejtették hangoztatni. A nacionalizmus bacilusgazdái az utódállamokban a politikát nemcsak ott folytatták, ahol elődeik abbahagyták, hanem olyan áldatlan állapotokat teremtettek és olyan alantas indulatokat szabadítottak el, amelyhez viszonyítva a dualizmus korának nemzetiségi politikája erkölcsi példának tűnik. Magyarországon a liberalizmus mindvégig fékezte a nacionalista indulatokat. Ez a liberális irányzat Horvát-Szlavonországban megkésve sem jöhetett létre, és ennek káros következményeit nemzedékek tapasztalhatták és szenvedik még ma is. U. o. U. o.