Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

rábbiakban már említettük, a horvát hatóságok az illetőségi jog megadását tudatosan megakadályozták. A választói jog birtokában a magyarság a „hazafias" svábsággal együttműködve több kerületben a választásokon sikeresen szerepelhetne. Úgy gondolta, hogy a szlavóniai magyarokat ékként fel lehetne használni a szerbek és a horvátok közötti konfliktusok alkalmából. E sokrétű feladatot egy létrehozandó „Iroda" koordinálná. Irányítaná a telepítéseket és a gazdasági vállalkozásokat is. A sajtóban közölné a Szlavóniában eladásra vagy pedig árverésre kerülő ingatlanokat, üzleteket stb. A lakosság olyan hasznos információkhoz juthatna, amely révén gazdaságilag megerősödne, politikailag pedig magabiztosabbá válhatna. Az Iroda gondoskodna a pénzügyi kölcsönök lebonyolításáról, és együttműködne a szlavóniai Agrárbankkal. Ügynöki hálózatot hozna létre papok, tanítók, vasutasok, erdészeti hivatalnokok, iparosok, kereskedők közreműködésével, akik jeleznék az ingatlanpiac körülményeit, segítenének az adásvételi szerződéseknél. A tervek között szerepelt az Amerikába kivándorolt magyarok Szlavóniába való visszatelepítése. E cél érdekében New Yorkban és Dél-Amerikában állandó megbízottak működnének, akik amerikai magyar nyelvű újságokban népszerűsítenék Szlavóniát. Elő kell segíteni, hogy a szerbek közül mind többen vándoroljanak ki Szerbiába. Polányi e „grandiózus" terv megvalósítására a miniszterelnöktől 25.000 korona évi támogatást kért. Szerinte e támogatás „... az állam részére sokszorosan megtérülne, azokból a kincstári illetékekből, amelyeket minden vételnél, átiratási s minden kölcsönügynél bélyeg és kincstári illeték fejében fizetni kell, minden külföldről ide telepített magyar egyszersmind adóalannyá válnék".

70 Az emlékiratban a jogos sérelmek és a reális elképzelések mellett irreális tervek is szerepeltek. Ma már láthatjuk, hogy ebből mennyi volt a lázálom és a realitás. E grandiózus tervet az első világháború majd a trianoni békediktátum véglegesen eltemette. A magyar kormányzati szervek Polányi látomásaival ha egyet is értettek, a politikai sakkjáték szabályait jobban ismerték és tudták, hogy azok többsége megvalósíthatatlan. A magyar nacionalizmus politikai szinten sohasem lehetett olyan harsány és nyílt, mint a horvát és a szerb nacionalizmus. A nemzetiségiektől sokkal inkább függő viszonyba kerültek. Románia politikája érdekében felhasználhatta az erdélyi románokat, Szerbia a délvidéki szerbeket, Oroszország a Felvidék ruténjait. A kormányzatnak a pánszláv veszély mellett az erősödő pángermán mozgalommal is szembe kellett néznie. Horvát-Szlavonország helyzete e tekintetben szerencsésebb volt. A nemzetiségiek létszámukból és gazdasági gyengeségükből adódóan nem képviseltek jelentékeny politikai erőt. A horvát nacionalizmus a társországokban nagyobb hatással tudott érvényesülni, mint Magyarországon a magyar nacionalizmus. Gazdaság A századforduló évtizedétől Horvátország és Szlavónia már korántsem vonzotta a magyarországi kivándorlókat úgy, mint a korábbi évtizedekben. A föld ára emelkedett, a birtokaprózódás és a kiszolgáltatottság következtében a magyar kisbirtokos parasztok egy része ismételten válaszút elé került. Az amerikai kivándorlási láz ide is eljutott. A magyar kormányzati szervek álláspontja az volt, 70 u. o.