Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

érvényt szereztek nyelvi követelményeiknek, addig ők magukra hagyatva sok helyen megadták magukat a sorsnak. így aztán a szlavóniai katolikus templomokban a magyar szentbeszédet és az egyházi énekeket is betiltották. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a községházán a magyar nyelven írt beadványt sem fogadták el, hivatalos helyiségben anyanyelvén a magyar nem beszélhetett. Miután a magyarok a horvát nyelvű prédikációkat nem értették és annak léleknemesítő hatását sem érezték, lassan kezdtek elmaradozni a templomokból. Magyarországról több ezer magyar nyelvű Bibliát küldtek Szlavóniába, ennek hatásfoka csak ideig óráig érvényesülhetett. Felvetődött az a lehetőség is, hogy a Vatikánban a pápától kérnek ügyükre orvoslást. Az egyházak közötti ellentétek a hívek körében zavarodottságot idéztek elő, gyakran elbizonytalanodtak és nem bíztak sorsuk jobbra fordulásában. Kutina és vidékén lakó protestánsok kiszolgáltatott helyzetére jellemző, hogy három helyre is fizettek egyházi adót, a kutinai római katolikus papnak, azon a címen, hogy a birtok egykor katolikusok tulajdonában volt, adóztak a zágrábi lutheránus lelkészeknek is, mert az egyházközségek oda tartoztak, végezetül a brekinszkai lelkésznek, mivel ev. ref. vallásúak voltak.

55 Mindezek ellenére a protestáns egyházak megőrizték tekintélyüket, és érezhették a magyar lakosság bizalmát. A lakosság a templomok és az iskolák építéséhez Magyarországról kapott pénzügyi segítséget, azonban korántsem tudták kielégíteni az igényeket. Még úgy sem, hogy a helyi lakosság jelentős anyagi áldozatot vállalt. Gyakran olyan helyzetbe kerültek, hogy az iskola és a templom között kellett választaniuk. „Szükséges volna az iskola, de a templom még talán szükségesebb"

56 - írták nem egy községből. A nikincei esperes is hasonló álláspontot képviselt, amelyet az alábbiakkal indokolt: „...ha templomot építhetnénk az áttérés, amely bizony most éppen azért mert semmink nincs - nagyon megcsappant - sokkal erősebben és rohamosabban történne... a horvát iskolákból átjönne vagy 100 gyermek..."

57 Az esperes a katolikus vallásúak áttérésére utalt, akik magukra hagyatva a magyarságuk és hitük megőrzése érdekében a protestáns egyházakban kerestek menedéket. Ó-Jankovácz magyar lakói közül ötszázan kérvényt nyújtottak be Strossmayer püspökhöz, melyben kérték, hogy templomukban a kántorok magyarul is énekelhessenek. Kérésük jogos volt, mivel a faluban a 212 róm. kat. tanköteles közül 128 magyar, 49 német és 35 horvát nemzetiséget jegyeztek fel. A püspök a kérést mereven elutasította, a falu magyar lakossága válaszként a templomot nem látogatta, hangoztatták, hogy mindaddig nem lépik át még a küszöbét sem, amíg a püspök engedményt nem tesz. Strossmayer halála után a helyettes püspök, Dvorzsák kegyesen megengedte, hogy havonként egyszer, újhold vasárnapján a korai"kismisén, adventben 3-4 misén és minden magyar elhunyt lelkiüdvéért magyarul énekelhessen a kántor.

58 A templomok építése, miként a fentiekben már említettük, a lakosságtól jelentős anyagi áldozatvállalást igényelt. A nikincei templom építéséhez 18-20000 koronára volt szükség. A templomok építése nemcsak ellenséges indulatokat váltott ki, hanem azok az együttélő különböző nemzetiségek békés szimbóluma55 OL.K-26-1909. XVI. 116. 56 U. o. . 57 U. o. 58 OL K-26-1910-XVI. 247.