Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

megbízhatóságukat is megkérdőjelezték. Felvetődött az a szándék, hogy a vasút több tisztviselőjét - a szakmérnököket, a forgalmi irányítókat, az állomásfőnököket - csak a megbízható magyarok közül nevezzék ki, akik aztán tapintatos magatartásukkal majd rokonszenvet ébresztenek a magyarság és a magyar intézmények iránt. A magyar oktatásügy irányítói e kérdést a magyar tannyelvű iskolák kiszélesítésével kívánták megoldani. Hogy a kölcsönös vádaskodások mennyiben voltak jogosak, azt a rendelkezésünkre álló statisztikák tükrében láthatjuk.

47 (3. sz. melléklet.) Az Obzor ellenzéki újság szerint 1902-ben Magyarországon 1702 olyan állami iskola létezett, amelyekben az oktatás kizárólagosan magyar nyelven folyt, jóllehet ezekbe az iskolákba 45.631 német anyanyelvű tanuló járt. A vita hullámai a miniszterelnökig jutottak, aki Varga Gyula miniszteri tanácsostól igazoló jelentést kért. A jelentésből kitűnik, hogy olyan vidéken, ahol a nem magyar anyanyelvűek tömegesen laktak, - az állami iskolákban - a magyar nyelv mellett legalább segéd- vagy kiegészítő tannyelvül az adott vidék lakosainak a nyelvét is tanították, rendszerint kötelező tantárgyként. Arra a vádra, hogy állami iskolákat majdnem kizárólag nem magyar vidékeken létesítenek a magyarosítás szándékával, Varga az alábbiakat válaszolta: ilyen iskolák létesítésénél az általános kulturális érdek a fő szempont. Ezért létesítettek állami iskolákat a tisztán magyar lakta vármegyékben: Csongrádban 62, Hevesben 21, Jász-Nagykun-Szolnokban 12, Háromszékben 72, Udvarhelyen 43 iskola épült. Az Obzorban megjelent cikk szerint a magyarországi községi és felekezeti iskolákban - amelyek vegyes tannyelvűek - csak a hittant és az adott település nemzetiségének a nyelvét tanítják a nemzetiség nyelvén, a többi tantárgyat pedig magyarul. Ezzel szemben Varga azzal érvel, hogy ezekben az iskolákban főképpen csak a magyar nyelvet és részben az írást jobbára a felsőbb osztályokban, valamint a földrajzot és számtant tanítják még magyarul. A többi tantárgy előadási nyelve a nemzetiségiek igénye szerint történik. Még kevésbé tudta elfogadni azt a kritikát, hogy a vegyes tannyelvű iskolákban a tanórák felét a magyar nyelv tanítására fordítják. Az 1879. XVIII. t.czikkre hivatkozva, hangsúlyozza, hogy e törvényt a legnagyobb kímélettel és türelemmel hajtják végre. Ennek tulajdonítható, hogy 1902/3. tanévben még 1532 olyan tanító volt Magyarországon, kik magyar nyelven oktatni, illetőleg azt tanítani nem voltak képesek, közülük 365-en egyáltalán semmit sem tudtak magyarul.

48 E jelentésből megtudjuk, hogy Baranyában 71 német-magyar, 33 horvát-magyar és 3 bunyevácz-magyar iskola működött. Arra a vádra, hogy Szabadkán 31.327 bunyevácz-horvát nemzetiségi él, és mégsem engedélyeztek részükre külön horvát nyelvű iskolát, a városi képviselőtestület határozatára utalt, amelyben ugyan a bunyeváczok vannak többségben, mégis csupán az volt a kérésük, hogy a magyar tannyelvű iskolában a bunyevácz nyelvet is tanítsák. Ez a válasz alighanem egy kicsit cinikus volt. A cikknek azt a megjegyzését, amely szerint az új iskolai törvény elfogadása esetén Magyarországon „sem horvát, sem szerb, sem más nem magyar tannyelvű iskola nem lesz",

49 valótlannak tartotta és tiltakozott ellene. OL K-26-1910-XVI. 248. 3. sz. melléklet. OL K-26-1910-XVI. 248. 199. p. U. o. 200. p.