Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886
A parókia 1817. augusztus 18-án leégett. Utódát a régi falak felhasználásával 1818 tavaszára építették fel, s négy szobája egyikében szállt meg 1886-ban Szász Károly püspök. Ezt a lakóházat egészítette ki egy melléképület, amelynek hossza 18, szélessége 3, falmagassága 1 1/2 öl. 28 Nagy sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezúttal némák az úrasztali felszerelési tárgyak 29 , mert a lelkészt (akárcsak sellyei társát) a tárgyak funkciója és darabszáma érdekelte, kidolgozása, dátuma, inszkripciója nem. A felsorolás szerint, két arannyal futtatott rézpohár kivételével ónból voltak az úrasztala fémtárgyai, selyemből, gyolcsból és egy esetben zöld tafotából a textíliái. „Nota bene!" jelzéssel csak egy rostélyos aljú rézedényre hívja fel a figyelmet, amely valószínűleg a katolikus oltár tartozéka lehetett. Bántja ugyan őt is a közerkölcs romlása, a templom üres volta, de nincs ereje szembeszállni a cégéres bűnözőkkel, versengő házasfelekkel, a várható harag megelőzése végett „...az istentiszteletet nem gyakorlót sem háborgatja". Sepse A kimagasló hegyfok bortermő völgyében, szétszórtan fekvő település református gyülekezetéről viszonylag keveset tudunk. A jobbágyi állapotú hívek szántóföldek és szőlők műveléséből éltek, és első osztályú vörösbort termeltek. Az egykés magatartás végigkíséri történetét a vizsgált időszakban, mert míg 1817ben 843 volt a lelkek száma, addig 1886-ban már csak 662 30 Náddal fedett, 18. századi egyházi épületeit pontosan nem ismerjük, de az 1817. évi látogatás iratanyagában megismerhetjük az úrasztala „felszerelvényeit", amelyek sértetlenül érték meg az 1886-i püspöklátogatást. Legrégibb volt közöttük egy 1722-ből való cinkanna és egy úrasztali pohár, amely a H. C. (Helvetia Confessio) monogramok után az eklézsia nevét és az 1777-es évszámot viselte. Volt ezeken kívül „egy zölddel elegyes sárga kantsó", valamint cinből való keresztelő edény és tányér. A textíliák között akadt egy régi, szövött és egy tarka gyolcsabrosz, valamint egy veres-fehér-zöld, „hitvány" selyemkeszkenő. 1827-ig csak egy harangja volt az egyháznak, amely mellé a pesti Henrik Eberhardt mesternél egy 9 mázsa 50 fontos nagyharangot öntettek. A régi paplak udvarán 1846-ban egy 5 öl hosszú, 3 öl széles, kőlábakon álló, cseréptetejű hombárt építettek. 1853-ban a vályogfalú, „régi tanítói lak ledöntetett", és helyébe 10 öl hosszú, 2,5 öl széles, mindennel felszerelt tanítói lakot építettek „jó tágas tanteremmel" a régi nád helyett cseréptető alá. 1856-ban a torony vázát új deszkákkal borították és be is bádogozták; az egész templomot kívül-belül kimeszeltették. 1867-ben épült a ledöntött régi pinceház és fészer helyén, a parókia udvarán egy 10 öl hosszú, 4 öl széles, emeletes magtár. Alul volt bolthajtásos folyosóval, kettős padlással egy kis szoba, éléskamra, egy pinceház és egy fészer. 1876-ban a templomhoz való feljáráshoz új kőoszlopok közé kétfelé nyíló vasajtót építettek. 1878-ban egy Molnár Mihály nevű egyháztag 28 Egy tető alatt sorakozik benne kis lakószoba, konyha, éléskamra, egy nyitott és zárt fészer, valamint ló- és marhaistálló. Külön tető alatt csatlakozik hozzá: tyúk-, liba- és disznóól. 29 RL PL. 1817. Laskó. 30 A gazdasági tevékenységhez Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. IV. 25. p. Sepse.
